“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni

való tányérokért,hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel,

hogy tápláltál valakit,hogy szeretettel gondoskodtál valakiről:

főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön,

akinek nincs mit elmosnia,vagy nincs kinek megterítenie…”

(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

VAS ISTVÁN:

A HANG

Egyszerre minden oly természetes,

megbénító, ujjongó félelem,

Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les,

Vár. Megmozdul. Nem, nincs ott semmi sem.

Szégyenkezik. Elindul hirtelen.

A szél megint hűlő szívébe fúj.

Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.

És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.

Britt G.Hallqvist:
Pufi

Pufinak hívja mindenki,
mert egy picurkát pufók.
Csak egy picurkát.
Gyakran áll a tükör előtt,
és motyogja: "Csak egy picurkát."
Pufinak fogynia kellene,
de ha olyan nagyon szereti a húsgombócot!
Pufit Karl-Frederiknek hívják,
de ezzel senki se törődik,
csak Ulla.
Karl-Frederik! - kiabálja
jó hangosan, hogy hallja mindenki.
Pufi szereti Ullát.