Balázs Tibor
A némák
Ha ki akarják mondani:
Szeretlek
El kell hogy engedjék
Egymás kezét.
Balázs Tibor
A némák
Ha ki akarják mondani:
Szeretlek
El kell hogy engedjék
Egymás kezét.
"Egyetlen szippantás a haja illatából,
Bőrének egyetlen érintése többet ér az öröklétnél.
(City of Angels)
„…és nem tudom, hogy honnan, honnan jönne értem,
hogy igaz legyen egyszer…”
(Republic: Csodákban lépkedem)
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is oly egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja,
hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
" Ha én nem magamért vagyok, akkor ki van helyettem?
De ha én csak magamért vagyok, akkor miért vagyok?"
Egy történet szerint a rabbi a következőket beszélte el:
a túlvilágon nem kérdezik majd tőlünk: miért nem voltál
Mózes. Sokkal inkább azt kérdezik majd: Miért nem voltál
Rita? Nem kérdezik majd: Miért nem érted el azt a
mértéket, amelyet hitünk leghatalmasabb, legnagyobb hívője
fektetett le nekünk? Sokkal inkább, azt kérdezik majd:
„Miért nem érted el azt a mértéket,
amit Isten egészen személyesen neked állapított meg?
Miért nem lettél az, aki tulajdonképpen kellett volna,
hogy legyél?"
Míg kicsi a lány szereti a babát.
A fiú a lovaskatonát.
Mire felnőnek megfordul a világ:
A fiú szereti a babát,
a lány a lovaskatonát.
Kányádi Sándor:
Jó volna most egy szénaboglya
karjába dőlni, úgy, mint régen,
amikor apám megvert, és sírni,
kisírni magam lágy ölében.
Vegyülnének hajamba zörgő,
rakoncátlan, tört szénaszálak,
a forró könnyeim a boglya
ezer ujja közt szétfolynának.
És sírástól fáradt, zokogás rázta,
már szinte halni való testtel
elaludni a boglya karján,
aludni, míg leszáll az este.
"A szomorúság és a kétségbeesés tényleg a
téli esőben van, vagy inkább azokban, akik
ragaszkodnak hozzá, hogy így lássák? "