Bényei József:Végrendelet

A világot úgyis ki kell bírni.

Ne engedd a virágokat sírni.

Ne engedd a madarakat félni,

a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,

almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,

ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakákra lőni,

ösvényeket indákkal benőni.

Ameddig a vállad íve bírja,

vigyázz minden virágtalan sírra,

vigyázz minden társtalan magányra,

füstre, fényre, ember-glóriára.

Aki árva arccal sír az égre,

takarj szelíd álmot a szemére.

Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:

valakinek embernek kell lenni.