Mit tennél ha a város éhezne, mert körüvette az ellenség.
Az éhhalál szélén állna.És te egy halom élelemre lelnél. Szólnál a többieknek?
Ha megkaptad volna egy halálos betegség ellenszerét,
odaadnád a szerettednek vagy megtartanád magadnak?
Ha az emberek körülötted a vízben küzdenének a túlélésért,
és csak neked lenne hely csónakban, megállnál?
***
Talán ezeket a kérdéseket nem nehéz megválaszolnunk magunkban.
2 éve arról álmodtam, hogy tudom azt a napot, amelyet nem tudhat senki.
Tudtam azt, hogy egyetlen napuk van a szeretteimnek megtérni.
És rohantam ide-oda. És senki nem figyelt rám.
És szörnyű volt.
Az álom úgy ért véget, hogy a Föld elkezdett mozogni, már késő volt.
Sokáig és sokszor eszembe jutott maga az érzés. Hogy milyen nem szólni a többieknek.
Hogy milyen nem odaadni. Hogy milyen nem megállni.
És a hála. Hogy még mindig van egy nap, amikor beszélhetek Isten szeretetéről.
***
"És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is.
Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig..."
(Lukács 17, 26)