Vajon a mindentudó Isten miért kérdez?
1."Hol vagy?" /1Mózes 3, 1-9/ A bűnbeesés. Szomorú pillanat az emberiség történelmében, groteszk, furcsa. Előtte mindene megvolt az embernek...(élettér, életcél, társ). A kígyóval való találkozás után azt a világot, amelyet teljesen Isten tervezett, amelyről teljesen Isten gondoskodott, amelyet Isten adott, Ádám a kezébe vette. De Istent nem az érdekelte, hogy elveszett az Éden, nem erre kérdez... Előtte Ádám soha nem volt távol Istentől. Szeretet és békesség volt közöttük. Mindig mindent Istentől kapott, és neki is volt hálás érte. S egy olyan embernek, akivel mindig együtt vagy, nem teszed fel azt a kérdést, hogy hol vagy. Ha fogod valakinek a kezét, nem kérdezed meg, hol vagy. Hisz Ádám ugyanott volt az Édenkertben, ahová Isten rakta.Minden ugyanúgy ott volt, ahogy előtte, a fák, az állatok, minden. De Isten mégis megkérdezi, mert ez az, ami elveszett. S ahogy a kapcsolat elveszett Istennel, úgy veszett el minden. Nem megrovó kérdés. Az Atya szomorú kérdése. Isten talán ma is azt kérdezi: "Hol vagy?"
*** 2. "Hol van Ábel, a te testvéred?" /1Mózes 4, 1-10/
"Erre az Úr megkérdezte Káint: 'Hol van Ábel, a te testvéred?'
Ő így válaszolt: 'Nem tudom; talán őrizője vagyok testvéremnek?'
Erre Ő ezt mondta: 'Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.' "
Káin flegma, talán ellenséges válasza. /Mért teszel engem felelőssé a testvéremmel kapcsolatban? Mi közöm nekem őhozzá? Miért kéred az ő életét rajtam számon?/
És amikor tőlem kérdezik? /"-Rosszul van?" -(1)."Nem tudom. ---) (2.) Egyáltalán az én ügyem ez?"/ És hányszor próbálom igazolni magam? /"Jó, nem voltam jó fej, de ő meg..."/
* Istennek fontos, hogy hol van a mi testvérünk, hogy nincs olyan, hogy az ember magányos farkas, nincs olyan, hogy egyedül nyomjuk, hogy nem érdekelnek a többiek. Amennyire fontos az, hogy "Hol vagy?", annyira fontos az a kérdés is, hogy hol van a testvérünk. Nem mehetünk el egymás mellett. Fontos ez. A felelősségünk. Nem mondhatjuk azt, hogy talán őrizője vagyok én a testvéremnek?...mert talán őrizői vagyunk egymásnak. Talán igen. Talán felelősségem van.
* Talán Isten számonkérné, amikor elmegyünk egy szükségben szenvedő testvérünk mellett. Talán Isten számonkérné, amikor megbántunk valakit. Talán Isten számonkérné, amikor nem szeretetben cselekszünk... Ha nem lenne az a vér, amely hangosabban kiált, mint Ábel vére. Mert Istenhez kiált minden bántó szó, minden megbántott szív, minden megsebzett élet, minden pillanat, amikor elmegyünk valaki mellett. Istenhez kiált. S ezt Isten számonkérné rajtunk.... De " Krisztus vére hangosabban beszél, mint Ábel vére." /Zsid. 12, 24/. Ábel vére, a testvéreink vére azt kiáltaná, hogy "Ítélet! Ítélet!" Krisztus vére azt mondja, hogy "Irgalom, irgalom, irgalom! " .
/Hamar Dániel gondolatai alapján -Golgota 2007. 08. 20. /
