Ülj mellém, Uram, jöjj és fogd meg csendesen Türelmetlen, ideges két kezem. Szűnjenek egyszer fogni, motozni, írni, alakítani. Kulcsolódjanak nyugalomra békén, Legyenek egyszer magukért és érted. Jöjj, csókold meg a szememet, hadd szűnjék egyszer nézni és kutatni, Csukódjék nézni békén befelé, Látni magát és téged.