Archívum

Keresés

HTML doboz

"Mert ti adtatok nekem életet, és ami még fontosabb,
leckéket arra, hogyan kell élni. Ti vagytok
minden jónak a forrása, amit elértem életem során.
Drága szüleim, köszönetet mondok mindazért,
ami vagytok és ami én vagyok."
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: Tócus  2010.05.02. 23:34 Szólj hozzá!

“Az emberek nagy része úgy él,
hogy azzal gyilkolja önmagát.
Lehet hogy harminc, negyven évbe is beletelik,
amíg megölik magukat a dohányzással,ivással,
a stresszel, vagy a mértéktelen evéssel,
de azért ez ugyanúgy öngyilkosság.”
(Dan Millman)
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: Tócus  2010.05.02. 23:30 Szólj hozzá!

Nem lehet

Diákkorep. Rosszcsontok. Egy egészen más világ. Olyan furcsán fejezik
ki szeretetüket, örömüket. Van, akinél otthon a víz sincs bevezetve.
Kislány, aki rád sem mer nézni. És nem azért, mert nem egyenes,
 vagy mert valamit takargatnia kell. Mennyi minden érhette eddig?
Kisfiú, aki folyton csúnyán beszél, és felnőttes dolgok mögé rejtőzik,
pedig 8-10 éves. ¤ Az egyetemre sétáltunk. Egy pár hete mesélt egy
 picit a tanítónénijük. Hogy milyen nagy szó náluk, ha elvégzik az általános
iskolát, mert az az egy biztos, aztán meg ki tudja. Egyszerűen olyan szűk
 világban élnek, nem látnak más példát, hogy máshogy is lehet élni,
mint ahogy otthon. Az egyik kislány ki sem tudta ejteni, hogy egyetemista,
 mert egyszerűen nem tudnak minket hova tenni. lyen öregek(:)), és még
mindig iskolapadban... ¤ Látták, hogy négy-öt egyetemista focizik.
Felcsillant a szemük. Az egyik egyetemista srác mondta is, hogy
 beállhatnak visszafele. De nem voltak ott. A gyerekek úgy érezték, hogy
becsapták őket. Hazudtak. Akarom hinni, hogy órára kellett menniük... ¤
Sétálunk visszafelé. Az egyik kisfiú beavat egy titkába. Tőlem is titkot
remél. Aztán majd egy percet kacag rajta:). És hiába kérlelik a többiek,
 hősiesen őrzi a titkunkat. Mutat egy elhagyatott házra, melynek az
üvegét ők verték be a testvérével. Mesél az otthonról. Hogy őt néha ám
 a bátyja tanítani is szokta, pedig még iskolába jár ő is, ha meg
nem megy iskolába, hajnal négykor megy dolgozni az apukájával.
 Aztán huncutul kezdi, hogy a múltkor hogy összevesztek, mire ő
hozzávágott valamit a lábához. Erre a bátyja elkezdte kergetni, s
 azt kiabálta, hogy megöllek. És hogy ő akkor eléggé félt. De
milyen gyorsan tudott szaladni. Csak megjött az apukája is, és
úgy elkapták. Jó szorosan összekötötték a lábát, s
 felakasztották a fára. Vagy egy órán át úgy lógott. S még mindig
az a huncut mosoly, amikor a kisgyerek valami nagyon izgalmasat
mesél. ¤ Vajon van olyan, hogy rossz helyre születik az ember?
Hogy nincs más út? Hogy a mese nem végződhet jól? Vajon Isten
számára van olyan földi determináltság, ami már Neki is túl sok?
Vajon ők nem találkozhatnak a Szabadító Istennel?
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: Tócus  2010.05.01. 22:25 Szólj hozzá!

"Ébredő lepke száll kezemre,

nem merek sóhajtani sem."

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: Tócus  2010.04.28. 21:42 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása