Egy pár hónapja hangzott el a kérdés, hogy ha meg kellene fogalmaznom valakinek, hogy nekem mit jelent a régi életből az új életbe, akkor milyen metaforát használnék. Volt, aki az élet-halál képet mondta, volt, aki a megváltást. Egy barátom, azt mondta,hogy neki egy filmjelenet jut eszébe, amikor a szürke világ egyre színesebb lesz. Nekem a bimbó, ahogy lassan menyílik. Túl tud lépni önmagán, észreveszi hogy milyen szép a világ odakinn, és hogy milyen szépek az emberek:).Érdekes a bimbó zárkózottsága. Egy saját kis világ. Sose látta még a kinti gyönyörű világot, ezért nem is hiányolja. A pici lepke meséje jut eszembe, mikor jött a vihar, s ő menedéket keresett. A virág biztonságban van bezárulva, na meg kényelmes is neki, de ha nem nyílik meg, nem tud segíteni a pillangón.¤ Pillanatfelvételek. Önzőség. Büszkeség. Félelem. Bizalmatlanság. Mostanában sokat gondolkodtam ezeken a szavakon. És atyi ma pont a bizalomról beszélt. Összegzem, hogy a sokminden alapján mire jutottam:). Etikán Kant kapcsán arról beszélgettünk, hogy szerinte az a jó, ha az ember elég önmagának, ha nem szorul rá másra. Mint a kör, ami önmagába záródik. Már az ókorban a megosztottság hiányát jelentette, a tökéletességet. Hogy ez mennyire butaság. Mert ezzel nem az erejét mutatja meg, épp ellenkezőleg. Elgodolkoztam Jézuson is. Hogy mekkora óriási bizalma volt az emberek felé. A hatamas Isten csecsemőként megszületett, aki ha nem kap ételt, italt, meghal, ha a szülei nem védik Heródes katonáival szemben, s menekülnek, megölik, akinek ha nem fogják a pici kezét mikor járni tanul, hátraesik. Aztán mikor elhagyta otthonát. Szüksége volt emberekre, hogy legyen hol aludnia, szüksége volt egy kisfiúra és az ő halaira, hogy ötezer embert megvendégelhessen. És meddig-meddig tudok ebben elmenni...? Vállalta, hogy megnyissa a kört, pedig tudta, hogy kaphat sebeket. Milyen hatalmas innen (is) a kereszt szeretete. Megnyitotta. Mert anélkül nincs kapcsolódási pont. ¤ A szeretet nem gubbaszthatott a gubójában.

"Nem tudom pontosan kifejezni,

amit érzek, ezért vagy hallgatok,

vagy azt mondom, amit mindenki mond.

Így remélem, hogy megértenek."

(Ágai Ágnes, gyermekvers)

¤¤¤

"-Hogy hívnak?

-Tom.

-Milyen Tom?

-NemTom."

"Egy család az éjszaka közepén a füstjelző riasztására ébredt, és észrevette, hogy ég a ház. Az apa felszaladt az emeleti hálószobába, és ölbe kapta másfél éves kisbabáját, négyéves kisfiát pedig a kezénél fogva húzta maga után. Már a lépcső felénél jártak, amikor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy a maciját a hálószobában hagyta. Elengedte apja kezét, és visszaszaladt a maciért a szobába. A nagy kavarodásban és rémületben az apa nem vette észre, hogy kisfia már nincs mellette, amíg ki nem ért. Addigra a füst és a lángok elzárták az utat, és a kisfiú az emeleti szobában rekedt. Füst kavargott körülötte, köhögött, és kikiabált az ablakon: "Apa! Apa! Segíts!" Az apja lentről felkiáltott: "Ugorj ki az ablakon, fiam! El foglak kapni!" A sötétben és a füstben a kisfiú semmit sem látott. "De apa, nem látlak!" - kétségbeesetten kiáltott a kisfiú. Az apja visszakiabált: "Nem baj, fiam, én látlak! "