Mi ez? Hol vagyok én?

Hogy kerültem ide

Megint?

Falak, falak:

Égigérő falak

Vesznek körül

Elrendelés szerint.

Kéz nem nyúl rajtuk át.

Hang nem hat rajtuk át.

Egy csillag sem üzen.

Tán vétkeimből nőttek e falak -

Köztük vakon vergődöm,

Némán és süketen.

Tűrnék, Uram, tudod

Békességgel más, nagy fájdalmakat -

Csak ezeket elvennéd,

Csak ezeket elvennéd!

E vastagodó kripta-falakat.

Adnál erőt elveszteni magam -

Vagy szabadulni: erőt a karomba.

Voltam szabad,

Most újra rab -

Élhetek-e tovább

Így, befalazva önmagamba?

Voltam szabad -

Az egészség mámorát kortyolgattam,

Szürcsölgettem a munka gyönyörét,

A szeretet ős-ózonát.

S falak, falak...

Valakinek, aki szeret,

Aki tiszta, aki szabad

És aki lát:

Add kezébe a jerikói trombitát.

/Reményik Sándor/

" A becsületes élet legbiztosabb útja az,

hogy azok legyünk, aminek látszunk."

(Szókratész)

Nagy kihívás. De álarcban nem fair. Nem fair másokkal szemben. Hogyan ismerhetnénk meg egymást igazán, ha maszkokat mutogatunk? Nem fair Istennel szemben. Nem véletlenül teremtett meg, s mi mindenféle mázokat kenünk magunkra. És önmagunkkal szemben sem az. Zsuzsival őszinteség-játékot játszunk. A lényeg: őszintének kell lenni:). Életem legnehezebb játéka. Hogyan kell őszintének lenni? Abban, amit kimondok, amit teszek, amit mutatok. De nem lehet, hogy az élet színház legyen.