Találd ki, mennyire szeretlek...! "Kis Mezey Nyuszi éppen lefeküdni készült. Erősen kapaszkodott Nagy Mezey nyuszi hosszú füleibe. Biztos akart lenni abban, hogy Nagy Mezey Nyuszi hallja, amit mondani fog: -Találd ki mennyire szeretlek! -Ó, nem nagyon hiszem, hogy ki tudnám találni!- válszolta Nagy Mezey Nyuszi. -Ennyire!- vágta rá Kis Mezey Nyuszi, és széttárta a karját annyira, amennyire csak tudta. Nagy Mezey Nyuszinak azonban sokkal hosszabbak voltak a karjai. -Én pedig téged, ennyire szeretlek! -Hát bizony, ez sokkal hosszabb-gondolta magában Kis Mezey Nyuszi. -Én annyira szeretlek, amennyire csak fel tudok nyújtózkodni!-folytatta Kis Mezey Nyuszi. -Én is úgy szeretlek téged, amennyire én tudok felnyújtózni-felelte erre Nagy Mezey Nyuszi. -Hát, ez sajnos sokkal magasabb-gondolta Kis Mezey Nyuszi.-De jó lenne, ha nekem is ilyen hossz karjaim lennének! Aztán Kis Mezey Nyuszinak támadt egy ötlete.Kézállásba lendült úgy, hogy a lábait egy fa törzsének támasztotta. - Én a földtől a tappancsomig szeretlek!-kiáltotta. -Én is a tappancsod végéig szeretlek-mondta Nagy Mezey Nyuszi, miközben Kis Mezey Nyuszit fellendítette a lebvegőbe. -Én annyira szeretlek, amekkorát csak ugrani tudok!-nevetett Kis Mezey Nyuszi, közben fel-le ugrándozott. -Én viszont úgy szeretlek téged, amilyen nagyot én tudok ugrani-mosolygott Nagy Mezey Nyuszi, és olyan magasra szökkent, hogy fülei megérintették az ágakat. -Mekkorát ugrott!-gondolta magában Kis Mezey Nyuszi. -De jó lenne, ha én is olyen nagyot tudnék ugrani! -Én annyira szeretlek, mint amilyen hosszú az út innen a folyóig!-kiáltotta Kis Mezey Nyuszi. -Én még a folyón és a hegyeken is túl szeretlek téged. -Jaj, az nagyon messze van-gondolta Kis Mezey Nyuszi, de már túl álmos volt ahhoz, hogy tovább gondolkodjék. Aztán a bokrok ágai között megpillantotta a sötét eget. Az égboltnál már semmi sem lehet távolabb... -Annyira szeretlek, mint ide a Hold-mondta, de közben már lecsukódtak a szemei. -Az nagyon messze van-válaszolta Nagy Mezey Nyuszi.-Nagyon nagyon messze. Közben befektette Kis Mezey Nyuszit a levelekkel bélelt fészkébe. Fölé hajolt, és egy puszival jó éjszakát kívánt. ...Aztán mellé kuporodott, és mosolyogva a fülébe súgta: -Én is úgy szeretlek téged, mint ide a Hold... ...és még onnantól idáig!" Valami olyasmi a Jóisten szeretete, mint a Nagy Mezey Nyuszié...:)

"…barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni" ? - Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek -- mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni. - Kapcsolatokat teremteni ? - Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra... … Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak ! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását... A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget. - Légy szíves, szelídíts meg! - mondta. Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája: - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd. - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg. - Igaz, igaz - mondta a róka. - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg. - Igaz, igaz - mondta a róka. - Akkor semmit sem nyertél az egésszel. - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt..."

"Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján,
és az Úr házában lakom egész életemben..." :)