"Kedves gyermekeim, ne csak szavakkal
szeressük egymást! Az isteni szertetet abban
mutatkozik meg, amit teszünk.
(1Jn 3,18) (2011:))
"Műszerek rajzolnak izgatott görbét,
De egyik sem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Tudom, a szívben nem lakik érzés,
De valami ott mozdul meg,
Valahol mélyen a szívemben.
(Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.)
Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben."
/nemér/
De egyik sem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Tudom, a szívben nem lakik érzés,
De valami ott mozdul meg,
Valahol mélyen a szívemben.
(Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszercsak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.)
Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb
Hogy mi lakik mélyen a szívemben."
/nemér/
2011.01.01. 23:48
Szólj hozzá!
"Nekem azt mondtad, felnőni szép..."
(Zorán)
(Zorán)
'...mert felnőttként képesek vagyunk együtt lenni és egyedül lenni. képesek vagyunk az elkötelezettségre és az intimitásra. biztosak vagyunk abban, hogy szerethetőek vagyunk, értékesek és valódiak. elfogadjuk, hogy életünkért mi magunk vagyunk felelősek. elviseljük az ambivalenciát. képesek vagyunk az életet egyszerre több nézőpontból szemlélni. nem csak a lelkiismeretnek és a bűntudatnak vagyunk a birtokában, hanem arra is képesek vagyunk, hogy bűneinket megbánva megbocsássunk önmagunknak. megtaláljuk és élvezzük örömeinket, de képesek vagyunk szembenézni a fájdalmakkal is, sőt túlélni azokat. képesek vagyunk a valóságot megkülönböztetni a fantáziától. képesek vagyunk elfogadni a valóságot. megbékélünk a világgal, elfogadjuk saját korlátainkat és hiányosságainkat. megtanuljuk, hogy sok remény beteljesületlen marad. megértjük, hogy minden emberi kapcsolat tökéletlen, korlátozott. tudjuk, hogy a valóság nem kínál tökéletes biztonságot vagy feltétlen szeretetet.' ¤¤×¤¤ "...nem állt hatalmukban tökéletesen szeretni bennünket. Sem tökéletesen megérteni. Sem megvédeni a szomorúságtól és a magánytól. Sem megvédeni a haláltól." ¤¤×¤¤ 'Ha sikerül feladni teljesíthetetlen elvárásainkat-gyermekként, felnőttként, tanulóként, barátként, szerelmesként-, akkor megtanulunk köszönetet mondani még a nem tökéletes kapcsolatokért is. ...és megpróbálhatunk hidakat építeni a szakadékok fölé, amelyek elválasztanak bennünket egymástól."
/Judith Viorst: Szükséges veszteségeink/
2011.01.01. 23:20
Szólj hozzá!