"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi

a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig

fél, nem lett tökéletessé a szeretetben."

(Jn4,18)

"Az élet homályban telik el, kimondatlan szavak, mozdulatok, melyeket idejében elvetélünk, hallgatás és félelem, ennyi az élet, az igazi." (nem lehet) ¤¤¤ "Két ember kapcsolatában - a párkapcsolatban is - a félelem megöli az érzelmeket." ¤ "...félelem elválaszt." ¤¤¤ "A félelem a szeretet hiánya. Ha félsz, szeress jobban! Ne harcolj a félelem ellen, máskülönben egyre jobban rettegsz majd, és újfajta félelem hatol a lényedbe: a félelem a félelemtől...." ¤ "Szabadságomat a bizalom adja, és a félelem veszi el." ¤¤¤ "Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába... Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit." ¤×¤" A legfélelmetesebb élmények akkor vesztik el félelmetes voltukat, ha nem menekülünk előlük, hanem szembefordulunk velük és egészen átéljük őket." ¤¤¤ "A félelem megöli bennünk az igazságot és a szeretetet."

"Mert úgy szeretette Isten a világot, hogy egyszülött

Fiát adta, hogy aki kinyújtózva megpihen Őrajta,

el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

/Max Lucado: 3,16/

"Soha ne feledd, a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, ahogy az emberek gondolják, hanem a félelem. A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem. A szerelemben kitágulsz - a félelemben összezsugorodsz. A félelemben bezárulsz - szerelemben kitárulsz. Ha félsz, kételkedsz; ha szeretsz, akkor bízol. A félelemben magányos vagy, a szerelemben viszont te eltűnsz, ezért a magányosság kérdése fel sem merül." (Osho)

"Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, mely magatartás az emberek felé; s ez jó. S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg kell fagyni."(Márai Sándor)

"Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki éppolyan fontos neked, mint saját magad,

addig mindig magányos maradsz."