'Képeslapot?'-kérdezte. Fiatal fiú, s már annyi asztaltól elküldték. Hát, mondom, megnézhetem. Felcsillant a szeme, s lehuppant mellém. Picit drágán adta, meg karácsonyiak voltak, de olyan lelkesen magyarázott:). Jólesett venni egyet, talán az ajándékozás-szeretetnyelvből is fakad, én is örülök, s tök jó, hogy egy pici öröm neki is. De egy kicsi idő után újra visszajött, h adna még olcsóbban, s akkor tudna egy szelet pizzát venni. S végigfutott az agyamon, hogy meghívhatnám, én is most akartam ebédelni, még talán beszélgethetnénk is közben, de aztán mégis inkább egy pici aprót adtam... S olyan érdekes, hogy miért. (tanulom a határozottságot? a lüke büszkeségem? vagy a félelem, hogy 'túl közel'?) S annyira sajnáltam, hogy nem hívtam meg. talán kell az, hogy néha egy picit 'bolondok' legyünk, talán sohasem szabad méricskélni a szeretetet.

¤¤¤

Moziztunk. Emberek és istenek. Egy algériai faluban 8 francia szerzetes. Élnek, imádkoznak, tanítanak és szeretnek. de egyik napról a másikra az életük veszélybe kerül. belső anarchia az országban, a szélsőségesek egymás után ölik meg a külföldieket, s egymást...s a dilemma, menjenek vagy maradjanak? S a kamera, ahogy végigkíséri a szereplők vívódásait a félelmeikkel... én meg ülök a székemben, megítélem magamban, mert fél s haza akar menni (s amikor én a lüke hétköznapi félelmeimmel szemben elbukom? aminek szinte semmi tétje, neki pedig az életéről va szó...), mert a többieket is le akarja beszélni, észre se veszem, mikor júdás-szereplőnek nevezem magamban. mert kell, hogy maradjon, a többieknek szükségük van rá, miért nem bízik Istenben? elítélem magamban, mert az élete veszélyben s fél, pedig hősnek kellene lennie, példát adni... s aztán a film végén megdöbbenve ülök a székemben. mindannyian maradtak. az este, amikor mindenki meghozza a maga döntését. ünnepelnek. s egyikük felhoz egy üveg bort, s zenét kapcsol. példátlan. s nevetnek, az öröm az arcukon. de valahol megváltozik a zene, valamit megértenek. s aki mindig annyira határozott és biztos volt, könny gurul végig az arcán... azon az éjjel betörtek hozzájuk. s a film végén a dátum, amikor kivégezték őket.

"-Miért megy el?
-Olyanok vagyunk, mint a madarak az ágon. Nem tudjuk, hogy elmegyünk-e.
-A madarak mi vagyunk, ti pedig az ág."
(mikor még nem tudták, merre, s egy falusi családdal beszélgetnek)
Szerző: Tócus  2011.02.26. 21:37 3 komment

"Hideg van. Magadra is vigyázhatnál."
Szerző: Tócus  2011.02.26. 20:21 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása