Utcai pantomin. Egyedül utaztam a villamoson. Este nem aludtam. kicsit csak bambultam, s ahogy lelassult a villamos, megpillantottam egy bohócot. olyan igazi mosolygós öreg bohócot. egy néni éppen lufit vett tőle. Aztán egyszercsak odaszalad egy kislány, s csak nézi-nézi a lufi kutyust. A bohóc megsimogatta a kislányt. Jó volt látni, hogy jófej bohóc:). A kislány kissé felbátorodva közelebb lép, s a bohóc táskájában lévő kutyus után nyúl. S a bohóc intett a fejével. (azt csak pénzért lehet, az neki is megélhetés, szóljál inkább anyunak) Eddig úgy tűnt mintha a kislány egész egyedül lenne, de ekkorra lassan odaért az anyukája. Intett a fejével, hogy nem és húzta tovább. A kislánynak az az igazán szomorú arc, s már a 3-4. lépést tette meg lehajtott fejjel, amikor egyszercsak visszafordult (valószínűleg meghallotta a bohóc-bácsi hangját), s olyan örömmel vette át a bohóc kinyújtott karjából a lufi kutyust,karjai közé szorította s futott vissza az édesanyjához.

¤¤¤

Diákkorepetálás. Lassan 3. éve járok a gyerkőcökhöz. néha tanulunk, de nagyon sokszor már csak játszunk. rettenetesen élvezem:) ahogy szkandermeccset játszunk a pici fiúkkal, ahogy fogócskázunk az udvaron, s közben mindenki torka szakadtából kiabál, ahogy a kis figurával dínócsatát szimulálunk. néha közeben mesélnek magukról. hogy ő azért olyan erős ám, mert otthon gyúrni szokott. téglát pakolnak apuval; mondja ezt egy pöttöm elsős. a másik fiú, dicsekedve mesél a bátyjáról. hogy suli előtt mindig hajnalban kel, mert otthon munka van, az édesapja nem bírja egyedül. Aztán egy kis barnaszemű kisfiú elém áll, és kifakad hogy neki mennyi gondja van a nőkkel, mert otthon is neki kell vigyázni mindenkire: kishugira, nagyobb hugira, anyura. Megmosolyogjuk a nagy felelősséget. aztán egy pár hónap múlva meséli tanárnő, hogy azért van ezzel a kisfiúval ennyi magatartásbeli probléma, mert az apukájuk nagyon sokszor zaklatta őket, meg verte. ¤ annyira sajnálom! ¤¤¤ Tegnap áthágtuk egy kicsit a szabályokat. régen sokat lovacskáztunk a gyerekekkel, de most az egyik kislány megjegyezte, hogy most már ezt nem szabad, mert tanárnéni megtiltotta. kár érte, jó móka volt. a fiúk fogócskáztak, mi röpiztünk. aztán észrevettem, hogy az egyik kislány olyan szomorúan egyedül ül. (valószínűleg a többiek küldték el, mert nem ment neki olyan ügyesen a játék) lehuppantam mellé, és mindent bevetettem, hogy felvidítsam, de néha kemény meló ám! végül elindultunk a hátsó udvarba. s ahogy távolodunk, félve megkérdezi, nem lehetne-e mégis egy kicsit lovacskázni. néz rám azokkal a reménykedő gyönyörű szemeivel. lehet is ott nemet mondani?!:) leguggoltam, ő meg olyan örömmel ült fel a hátamra és kapaszkodott a nyakamba. bújkáltunk az ablak alatt, kukucskáltuk a többieket, tengerpartra képzeltük magunkat; játszottunk. S azok a vidám kacagások közben!:) S a végén, mikor az a zárkózott kislány, aki ha fel akarja hívni magára a figyelmet, vagy csúnyán beszél, vagy pedig verekszik valakivel, odajön befonni a hajadat, s aztán olyan természetesen belecsüccsen az öledbe... Szeretek itt lenni!