"Mi a feltétele annak, hogy az egyik ember képes legyen valóban segíteni a másiknak? Például az, hogy nem ront neki rögtön a tanácsaival, nem mondja meg, mit kellene tennie, nem oktatja ki, nem moralizál. Ezt rettenetesen nehéz megállni, amikor valaki érzelmileg, értelmileg, erkölcsileg, világnézetileg érintve van egy helyzetben. Ilyenkor hihetetlen erővel betör az a vágy, hogy a problémát valamilyen módon megoldjuk a másik helyett. Tanácsot adva, lebeszélve, fölháborodva vagy másképpen. Holott ebben a helyzetben jó volna az erkölcsi hozzáállásunkat nem kifejezni, és egyszerűen csak befogadni azt, amit a másik érez. Nagy szükség volna arra, hogy ne akarjunk azonnal viszonyulni, átalakítani, megváltoztatni, minősíteni, ha a másikat abban szeretnénk segíteni, hogy sikerüljön eljutnia a létének a mélyéhez. A cél ugyanis jó esetben ez, nem pedig önmagunk igazolása." (Pál Feri)
