Imre Flóra: Én szeretem a rejtélyeidet

én szeretem a rejtélyeidet

tartózkodásod zavart büszkeséged

ahogy nem mondasz nemet sem igent

ahogy a személyes teredet véded

még a játszmáidat is szeretem

mikor nem válaszolsz vagy mikor másra

mikor a mondat mögül hirtelen

felvillan a lélek elhallgatása

a mozdulat és a megtorpanás

a nehézpáncélozott védtelenség

ahogy önmagadnak elébe állsz

rejteni tenger-szemed végtelenjét

meg ne lássák a titkolt benti képet

engedékeny gyönyörű gyöngédséged