"Ha beszél az ember a bánatáról, például a szerelmi bánatáról, akkor

az csökken, beszéljen csak róla, minél többet beszéljen,

ha azt akarja, hogy megkopjon a bánat.

Egyszer, ha sokat beszélnek róla, majd végleg eltűnik.

Még a szavak maradnak, mikor az érzésnek már rég nyoma tűnt.

De, ha valaki arról beszél sokat, és más meg ezt táplálja,

hogy vele hogy kitoltak, hogy ő milyen szerencsétlen, hogy mindig ő az áldozat,

akkor a sértettség, az önsajnálat nem csökken, hanem óriás tengerré dagad."