Néha kedvem lenne sírni

Néha kedvem lenne sírni...
Csak úgy össze-vissza, bolondosan
A boldog gyermekkort könyörögve hívni.
Áztatnám könnyeimmel boldogan,
Talán nevetni is tudnék hangosan...
Néha kedvem lenne sírni,
A szerelmes pillantásokat,
Szoros öleléseket, vidám könnyeket
Akár csak egy pillanatra, de karomba zárni.
Néha kedvem lenne sírni,
A világ titkait egytől-egyig
Diadalittasan mind megfejteni.
Néha kedvem lenne sírni,
Nem akarok többé félni,
Hogy lesz, mint lesz, meddig kell még harcolni?
Néha tényleg kéne sírni
A sok-sok fájdalmat mind kiönteni,
Majd letörölni a könnyeket,
Elfeledni a félelmet,
És tovább, őszintén, boldogan élni...