Wass Albert:

Találkozás

Egy hárs alatt, fehér padon,

nagyon magában ült az Ősz,

s a szíve fájt nagyon-nagyon.

Maga sem tudta, hogy esett meg,

valahol hibázott egy évet,

akaratlan és véletlen

Virágországba beletévedt.

A tarka virágok közül,

míg őket szíve-fájva nézte:

váratlanul és csodaszépen

Nyárasszony kilépett elébe.

Megfogta tétova kezét,

szájon csókolta s nevetett.

A liliomok összenéztek

és csodálkoztak szerfelett.