A gyerekszoba sarkában egy hintaló hevert.

Sok éven át kedvenc játéka volt a gyerekeknek

és bizony elhasználódott, alaposan tönkrement.

Kopott barna bőrén számos lyuk tátongott,

farkát is jól megtépték a gyerekek.

Egy napon új plüssnyuszit kapott a gyerekszoba.

Meglátta a hintalovat a sarokban és így szólt:

„Hogy nézel ki? Ki bánt így el veled?”

„A gyerekek” - felelte a hintaló-

„állandóan játszottak velem.”

„És nem tiltakoztál ellene?” - kérdezte a nyuszi -

„milyen gyönyörű lehettél valamikor, de most!”

„Egyáltalán nem az a lényeges, milyenek voltunk valamikor.

Egy a fontos, mennyire használunk másoknak,

mennyire merjük szétajándékozni önmagunkat!

Ezáltal válunk igazán önmagunkká!” - vágott szavába a ló.

„Nem okozott ez neked fájdalmat?” - faggatta a nyuszi.

A hintaló bólintott. „Néha bizony nagy fájdalmat jelentett.

De gondold csak meg:

mindegyikünk mások javára született a világra!

Az a feladatunk, hogy a mások hasznára legyünk

és merjenek a gyerekek játsszanak velünk!”

„És mondd, valóban elégedett vagy?” - kérdezte

tovább a nyuszi, de a hintaló már nem felelt,

csak csendesen mosolygott magában.