... amikor egy filozófus-főorvos asszisztense voltam, megjelent nála

egy ember, két bottal, nyikorgó lábakkal, szinte vonszolva magát.

Amikor elment, a főorvos így fordult hozzám: - Elmondom a történetet.

Huszonhat éves korában, szerelmi bánatában a vonat elé vetette magát.

Az ugrás rosszul sikerült, nem halt meg, de a vonat mindkét lábát tőből levágta.

Most - ahogy észrevehetted - műlába van, lektor egy könyvkiadónál,

megnősült, két gyereke van, boldog családapa.

Két lábbal nem kellett neki az élet.

Lábak nélkül szeret élni.

Ezt magyarázd meg nekem, te pszichológus!

Hát igen.

Ecce homo!

Ilyen az ember.

Péter megtagadja a Mesterét. Ennyire gyáva.

S vállalja érte a kereszthalált is. Ennyire bátor.

Az ember lelke varázslatokkal van tele.

(Popper Péter)