"...És Isten sír a Bábeltornya mellett.
Isten sír a szíveinkben, testvér,
siratja bús nagy bábelségeinket.
Hogy égbe menni tornyot építünk,
mikor az ég önmagunkban van,
csak megtalálni gyönge a szemünk.
Csak építeni durva a kezünk t
örékeny, karcsú kis toronycsodákat
békességből, jóságból, szeretetből."
Wass Albert
"Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keserveset,
De még valamit tartogat."
Ady Endre
"Istenhez akkor jutunk a legközelebb,
amikor igazán bajban vagyunk.
Akkor halljuk őt, amikor levetkőzzük büszkeségünket.
Amikor már senkire sem számíthatunk, csak Rá.
Fájdalmas, mikor ide jutunk, ám Isten ott van,
már vár ránk."
"A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban."
(Gárdonyi Géza)
Néha kedvem lenne sírni
Néha kedvem lenne sírni...
Csak úgy össze-vissza, bolondosan
A boldog gyermekkort könyörögve hívni.
Áztatnám könnyeimmel boldogan,
Talán nevetni is tudnék hangosan...
Néha kedvem lenne sírni,
A szerelmes pillantásokat,
Szoros öleléseket, vidám könnyeket
Akár csak egy pillanatra, de karomba zárni.
Néha kedvem lenne sírni,
A világ titkait egytől-egyig
Diadalittasan mind megfejteni.
Néha kedvem lenne sírni,
Nem akarok többé félni,
Hogy lesz, mint lesz, meddig kell még harcolni?
Néha tényleg kéne sírni
A sok-sok fájdalmat mind kiönteni,
Majd letörölni a könnyeket,
Elfeledni a félelmet,
És tovább, őszintén, boldogan élni...
"A leány eltakarta piros arcát fehér kezeivel
és lassan, csöndesen sírdogálni kezdett.
Az ifjú udvariasan fölkelt, halkan közeledett a hintaszékhez
és hirtelen, gyöngéden odahajolt a leány fölé és megcsókolta.
Olyan volt ez a csók, mint a pirosan lepergő szeptemberi falevél.
Az este enyhe árnyai lopóztak a kertbe
és a fáradt csöndbe nem vegyült semmi nesz,
csak olykor-olykor egy hulló falevél zöreje
s egy csók csattanása"
(Juhász Gyula)
"Hagyj fel azzal,hogy arra panaszkodsz a Te Istenednek,
hogy mekkora vihar vesz körül!
Inkább mondd a Te viharodnak,
hogy mekkora Isten áll mögötted!"
"Amikor aggódunk, ezt mondjuk:"Isten nem képes...".
Ha gondok közt járunk, nem hitben járunk."
"Minden félelmünk és aggodalmunk abból a tényből fakad,hogy kihagytuk Istent a számításainkból."(Linda Dillow)
Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók:
A gondos anya,
A nap
És a barátság.
Hely az asztalnál és egy szívélyes ölelés.
A tavasz fénye.
Egy gyerek nevetése.
Egy madár éneke.
A patak csobogása.
A fák árnya.
A tenger hullámai.
A nap és az éj.
A nyugalom és a csend.
A hetedik nap.
Az élet és a halál.
Embernek lenni a földön.
Phil Bosmans
BELLA ISTVÁN: MARADJ VELEM
Dobol az eső. Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád.
Mellém is fekhetsz.Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap.
És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajadal betakarsz
Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az eső. Hogy dobog
Benned zuhog. Bennem zuhog.
Szabó Lőrinc:
TÉLI ESTE
Lócika megjött, hároméves,
a szél kicsípte, friss, piros,
veti mackóját, s magyarázza,
hogy nincs odaki semmi rossz,
és füstöl a ló orra, és ő
nem borult fel a ródlival,
s az ablaknál ölembe mászik
a kinéz és szól: - Csak az a baj,
hogy korán kellett hazajönni!
- s mesél és nézi csillogó
szemmel, hogy táncoltatja ott kint
fehér pillangóit a hó.
Mesél, s én érzem, gyönge szíve
a kezem alatt hogy dobog,
és egy őzike jut eszembe,
erdő és erős farkasok,
és háború és védtelenség,
és mindaz, ami hazajövet
láttam az utcákon, s amit ti,
ti is tudtok mind, emberek:
mind ami kín itt van köröttünk
s ami már ki se mondható,
mert ami még kimondható,
már az is csak irtózni jó.
... Mi lesz, őzike?...A gyerek újra
tapsol: -- Apu, de szép a tél! --
Jó volna hinni, néki hinni,
aki nem tudja, mit beszél.
Én boldog gyerek vagyok,
bár nem látok, mint más kicsik, nagyok.
Eldöntöttem, hogy a világban
vidáman fogok élni és bátran.
Mennyi áldás, mennyi kincs,
ami más embereknek nincs.
Csak sírjatok, hogy vak vagyok,
mert én bizony nem fogok.
(Fanny Crosby, 8 éves)
