Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg:

"Nem lett volna szabad meghallgatnom...

A virágok szavát sosem szabad meghallgatni.

Nézni kell őket, beszívni az illatukat.

Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával,

mégse tudtam örülni neki...

Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor!

A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból.

Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával.

Sosem lett volna szabad megszöknöm!

Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna

éreznem gyöngéd szeretetét.

Minden virág csupa ellentmondás.

De én még sokkal fiatalabb voltam

semhogy szeretni tudtam volna! "

"Ha valóban gyermek lennél, igazi gyermek,

nem aggódnál azon, amin nem tudsz változtatni;

a Teremtésen töprengenél csendben.

És hozzászoknál ahhoz, hogy nyugodtan nézz a világra,

a természetre, a történelemre és az égre.

Ha valóban gyermek lennél,

ebben a pillanatban tiszta szívből halleluját énekelnél

az előtted lévő dolgokért.

Aztán – feszültségtől, félelmektől és haszontalan

kérdésektől megszabadulva

– arra használnád ezt az időt, hogy kíváncsian és

türelemmel várj azokra a dolgokra,

amelyek gyümölcsöztetésébe oly sok szeretetet fektettél."

/ Carlos Caretto, olasz szerzetes /

"A csillagok puhák és közeliek, akár a virágok.

A dolgok lassan forgó hálóba font árnyékok.

Fűszál, levél egy sincs magában,

Eggyé olvadnak a szürkés homályban."

"Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel.

Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál.

Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel."

Önmagában a szeretet nem elég.

Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,

akiket szeretünk, sosem elég azt mondani,

szeretlek, hanem minden áldott nap ki is kell mutatnunk

azt a szeretetet, még olyankor is,

amikor akadályokat gördít elénk az élet.

Green Jane

Torjay Attila:

Jó éjt

Bealkonyult s látod

idesimul a végtelen

ma este megint,

kÖrbevesz, megérint

a hatalmas világ

és nem fejti meg értelem.

Hát feküdj le - jó éjszakát!