"Ha valóban gyermek lennél, igazi gyermek,

nem aggódnál azon, amin nem tudsz változtatni;

a Teremtésen töprengenél csendben.

És hozzászoknál ahhoz, hogy nyugodtan nézz a világra,

a természetre, a történelemre és az égre.

Ha valóban gyermek lennél,

ebben a pillanatban tiszta szívből halleluját énekelnél

az előtted lévő dolgokért.

Aztán – feszültségtől, félelmektől és haszontalan

kérdésektől megszabadulva

– arra használnád ezt az időt, hogy kíváncsian és

türelemmel várj azokra a dolgokra,

amelyek gyümölcsöztetésébe oly sok szeretetet fektettél."

/ Carlos Caretto, olasz szerzetes /