A sátán még most is kísérget

A minap elém tett egy jegyzéket,

Melyben bűneim hosszú sorba,

Egyenként is fel voltak írva.

Elém tette, s rám vigyorgott.

Jajj, Istenem!Minden ott volt!

Minden bűnöm, s vétkem felírva.

Mi lesz velem?-kérdeztem sírva.

Hát mi lenne?-mondta nevetve.-

Nem juthatsz be az örök életbe.

Az üdvösségből ki vagy zárva,

S én zokogtam, mint elítélt árva.

Ekkor valaki hozzám lépett,

S keresztül húzta a jegyzéket.

De a keze át volt szegezve,

S vérével írta rá: FIZETVE.

(a kétbodonyi kifi emlékére)

Kiss Jenő:
Pásztorok zavara
A fény, a félelem, az angyal
eloszlott már az égi hanggal,
nem zeng a mennyei torok –
de szívükben még száll a langy dal
s csak állanak a pásztorok –:
„Megszületett királyotok!”
Hej, mire várunk? Útrakelve
siessünk áldott Betlehembe!
– s botunk már indul is sután;
az egyik még kinyúl a lenge
bárányfelhős barik után
s meghajlít egyet a nyakán.
Mennek a tág, visszhangos éjben,
ők a földön, szemük az égen,
mennek s nem értik: mint lehet,
hogy őket szólította, éppen
őket, az édes izenet –
Teremtőnk! vajon mit jelent?
Mit higgyenek? – bús, senki népek,
kik aklos legelőkön élnek
s ruhájuk bolhákkal tele –
Szájukon nem volt más, csak ének
s szívükben gyapjak melege –
ily kegyet érdemelnek-e?
Ég! mért nem üzentél azoknak,
kik szentírások közt borongnak?
Azok megértik hangodat.
Mért nem a díszes gazdagoknak:
vihetnek ajándékokat –
A pásztor mit ért meg s mit ad?
Így mennek, némán, tépelődve –
s most már lenéznek, le a földre,
hol görcsös árnyuk hánytorog –
Így mennek ők, így mindörökre,
zavartan, hogy ez mi dolog –
a szent, a bundás pásztorok.

Karácsonyi fények

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,

a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.

Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,

s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyö illata megérinti szívünk,

ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.

Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,

és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,

halványak a hitek,és halványak a remények.

Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,

őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,

S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.

Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk,

s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.

"A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van.

Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását,

akkor lehet meghallani."

(Robi-7 éves)