# számomra az adventhez is illik   # minden rendbe jön

"Több mint kétezer évvel ezelőtt Jézus megérkezett Betlehembe.  Azóta, az elmúlt évszázadokban, milliók szívében talált otthonra. Egy dicsőséges napon pedig újra el fog jönni." (Liz Curtis Higgs)

# advent: kicsit csendet teremteni kívül-belül. # az Isten, aki annyira vágyik velünk találkozni.

kicsit magamtól is kérdezem: miről szól(t) a karácsony, miről kellene szólnia? meghallom-e az üzenetét a nagy forgatagban? néha kissé tartok attól, hogy nem érnek el a hozzám szóló szavak a fülemhez, a szívemhez. hogy kimarad az ünnepelt.  # de nagy dolog, hogy Ő akkor is szeret engem

‎"Ki hitte volna, hogy így jön. Inkább mennydörgés és villámlás közt képzeltük volna eljövetelét. De miért gondoljuk, hogy az Isten erőszak, miért nem inkább, hogy alázat és szeretet? Hát ez kevesebb? Hisz az erőszak nem épít, hanem ront, míg ellenben az alkotáshoz csendes és szerető erők kellenek. Így épül a tölgy a júniusi melegben, így a sziklarétegek az óceánok mélyében, így a társadalom a család békéjében, így a nagy gondolat, a tudás, a művészet a lélek szentélyében. Szeretem a csendet, abban épülök fel magam is. S miért nem jött pompával? A pompa külsőséges: ő a magába zárt mennyországgal jött. Hol van több fény és ragyogás, mint a tiszta lélekben, melyet nem nyel el a legsötétebb éj sem?” (Prohászka Ottokár)

Fura elképzelni azt a napot, vajon mivel tölthette? Talán pirkadatkor ébedt. Megmosta az arcát. Megveregette az állatok oldalát, kézbe vett egy kisbárányt. Talán sokat nevetett s furulyázott, talán ritkán szólt. Ha közel mentél volna, érezted volna azt a kesernyés-édes bari szagot:). S nem is sejtette, hogy ez a nap egy kicsit más lesz. ¤ Este a jászol előtt. S a térdedről figyeled, ahogyan csödesen alszik. A világ Megváltója. az Üdvőzítő. S halkan megkérdezed hogy a kezedbe vehetnéd-e? Abba a sok évtől, munkától érdes kézbe, ami már oly könnyen megremeg, amivel egy pár órával ezelőtt még a nyájat terelted, s ami mögé néha olyan jó lenne elrejteni bűnöktől szennyes önmagad. ¤ szeretem ezt a képet: mekkora bizalma volt Istennek bennünk emberekben? Pedig Ő aztán igazán ismerte, hogy mi lakik az emberekben... Mégis megszületett egy pici, törékeny kisbabaként.(S pár évvel később, ott is annyira törékeny, ahogy a kereszten lóg. S mégis ebben a törékenységében az erő. S a szeretet.) ¤ Miyen drága kincs az Úr Jézus születése. ¤ áldott ünnepeket!:)

Karácsony. Ahogy közeledett. - Mikor elkezdtünk angyalkázni. Azon töröd a fejed, mit rejthetnél el a másik számára, és észre sem veszed, hogy rád is vár egy pici csomag. A róráté utáni zsíroskenyérben és forró teában. A dermesztő hidegben, mikor manónak érezheted magad, miközben a csomagok kézről kézre járnak, hogy Balázs atyi reggel indulhasson vele a felvidéki gyerekekhez. Szószos kari, ahogy a 4 adventi gyertya lassan meggyullad, és az ajándékok a tehetségesebbnél tehetségesebb verse alapján megtalálják tulajdonosukat:). Amikor mész az egyetemen, s egyszercsak eltalál egy hógolyó:). Amikor az ünnepi beszéd lényege a hálaadás, hogy mind az öten otthon lehetünk. Együtt. Karácsony.Amit kaptam.- ()"Történjék velem a te beszéded szerint." (Luk1,38) Mit érezhetett Mária, mikor beszélt az angyallal, s azután? Milyen könnyű volt elfogadnia Isten akaratát? A fia a világ megváltója lesz. Nem lehetett könnyű feldolgozni, hogy Isten fia az ő fia is. Megküzdnie a felelősééggel. A kétségekkel. Képes ő erre egyáltalán? Tuti nem a válasz. De nagyon erős hite lehetett. Isten majd besegít. Aztán az emberi oldal. Vajon Józsefre nem gondolt? Biztos nagyon szerette. Biztos rengeteg álma volt. Vele. És az egyátalán nem volt kézenfekvő, hogy József mellette marad. Elvárható ez egy ilyen helyzetben, egy olyan világban? De talán Isten miatt el tudta volna engedni. Pedig szerintem József volt számára a legfontosabb...Szeretném Máriával mondani:"Történjék velem a te beszéded szerint." ()"...és az Ige testté lőn."(Ján1, 14) A másik gondolat bizalom. Ahogy Jézus viszonyult Istenhez, valahogy természetesnek vettem. Valami olyasmi voltennem, hogy azért mégiscsak könnyű úgy rábíznia magát Istenre, hogy Ő Isten fia. De vajon menyire könnyű ránk, emberekre bíznia magát? A mindenható Isten emberré lett. Egy édesanya karjaiban sírt fel. Egy édesapa küzdött meg a mindennapi ételükért. A szülei védelmező karjaira szorult. A mindentudás Istene emberektől tanulta meg az első szavakat,hogy hogyan kell mosolyogni, az ő kezeik tartották meg első lépéseikor, nehogy a földre rogyjon. "Mennyire nagy az Isten, ha merte ennyire kiszolgáltatni magát? Mennyire szeret minket, mennyire megbízik az emberben, mennyire egyesült a mi emberi természetünkkel..." /Barsi Balázs/ Talán mégsem volt olyan könnyű.dott ünnepeket!

"A mai rohanó világunkban a karácsony megünneplése során a kis Jézus

alig látható. Sok minden utal a karácsony időszakában arra, hogy itt a karácsony:

Fenyőfákat állítunk, feldíszítjük otthonainkat, sütünk-főzünk,

miközben... - Jézus alig látható.

Vendégségeket szervezünk, ajándékokat adunk és kapunk,

miközben az ünnepünkben - Jézus alig látható.

Mi lett Jézus Krisztus születésnapjából, ahol Jézus már alig látható?

S elgondolkodtam... Valóban, ott az első karácsonykor is

- Jézus alig volt látható.

Bár érkezését az angyalok és a csillagok is hírül adták, érkezése mégis

csak keveseknek volt látható. Mert a világ (akkor is, éppúgy mint ma) szalad, tesz-vesz,

intézkedik, teszi a fontosabbnál fontosabb teendőit, s közben megszülethet

akár az Isten Fia is, de - ő alig látható.

Mert őt keresni kell! - Igaz, ő keres minket, mint elveszetteket,

mégis az első karácsony tanúi csupán azok lehettek, akik keresték őt.

Messze földről érkezve keresték őt a bölcsek, és keresték a pásztorok is.

Hát keressük mi is! Keressük meg karácsonyunkban, szívünk jászolában

Jézust, aki mint gyermek született meg bennünk, hogy velünk éljen

és utat mutasson nekünk."

Kiss Jenő:
Pásztorok zavara
A fény, a félelem, az angyal
eloszlott már az égi hanggal,
nem zeng a mennyei torok –
de szívükben még száll a langy dal
s csak állanak a pásztorok –:
„Megszületett királyotok!”
Hej, mire várunk? Útrakelve
siessünk áldott Betlehembe!
– s botunk már indul is sután;
az egyik még kinyúl a lenge
bárányfelhős barik után
s meghajlít egyet a nyakán.
Mennek a tág, visszhangos éjben,
ők a földön, szemük az égen,
mennek s nem értik: mint lehet,
hogy őket szólította, éppen
őket, az édes izenet –
Teremtőnk! vajon mit jelent?
Mit higgyenek? – bús, senki népek,
kik aklos legelőkön élnek
s ruhájuk bolhákkal tele –
Szájukon nem volt más, csak ének
s szívükben gyapjak melege –
ily kegyet érdemelnek-e?
Ég! mért nem üzentél azoknak,
kik szentírások közt borongnak?
Azok megértik hangodat.
Mért nem a díszes gazdagoknak:
vihetnek ajándékokat –
A pásztor mit ért meg s mit ad?
Így mennek, némán, tépelődve –
s most már lenéznek, le a földre,
hol görcsös árnyuk hánytorog –
Így mennek ők, így mindörökre,
zavartan, hogy ez mi dolog –
a szent, a bundás pásztorok.

"A szeretet az, ami karácsonykor a szobában van.

Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását,

akkor lehet meghallani."

(Robi-7 éves)