"Japánban két szerzetes, egy öreg és egy fiatal, egy őserdő

sáros ösvényén sétált, vissza a kolostorukhoz. Egy gyönyörű nővel

találták szemben magukat, aki tehetetlenül állt egy iszapos, gyors

folyású folyam partján. Az öreg szerzetes, a nő szerencsétlen helyzetét látva,

erős karjaiba vette őt, és átvitte a folyón. A nő rámosolygott és átölelte a

férfi nyakát, míg az le nem tette a túlsó parton. Köszönetet mondva

meghajolt, a két szerzetes pedig csendben folytatta útját.

Amikor a kolostor kapujának közelébe értek,

a fiatal szerzetes nem tudta tovább tartóztatni magát.

- Hogy voltál képes átvinni egy gyönyörű nőt a karjaidban? Úgy

tűnik , az ilyen viselkedés nem illik egy paphoz.

Az öreg szerzetes ránézett a társára és azt válaszolta:

- Én ott hagytam. Te még mindig a karjaidban tartod?"

(Dan Millman: A békés harcos útja)