"Japánban két szerzetes, egy öreg és egy fiatal, egy őserdő
sáros ösvényén sétált, vissza a kolostorukhoz. Egy gyönyörű nővel
találták szemben magukat, aki tehetetlenül állt egy iszapos, gyors
folyású folyam partján. Az öreg szerzetes, a nő szerencsétlen helyzetét látva,
erős karjaiba vette őt, és átvitte a folyón. A nő rámosolygott és átölelte a
férfi nyakát, míg az le nem tette a túlsó parton. Köszönetet mondva
meghajolt, a két szerzetes pedig csendben folytatta útját.
Amikor a kolostor kapujának közelébe értek,
a fiatal szerzetes nem tudta tovább tartóztatni magát.
- Hogy voltál képes átvinni egy gyönyörű nőt a karjaidban? Úgy
tűnik , az ilyen viselkedés nem illik egy paphoz.
Az öreg szerzetes ránézett a társára és azt válaszolta:
- Én ott hagytam. Te még mindig a karjaidban tartod?"
(Dan Millman: A békés harcos útja)