Myra B. Welch: A mester érintése

Ütött-kopott volt, s az árverező

Úgy hitte, fáradni kár.

Mégis kezébe vette a vén hegedűt,

S mosolyogva mutatta fel.

-Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!

Lássuk, a licitálást ki kezdi?

Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!

Csak kettő? Ki ad hármat?

Három dollár először, és másodszor is...

Már koppant volna a kalapács, de mégsem,

A terem végéből ősz hajú férfi

Lépett közelebb, s felemelte a vonót;

Letörölte a port az ódon hangszerről,

Felhangolta a megereszkedett húrokat.

Tiszta és édes dallam kelt szárnyra,

Akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező

Furcsán fojtott hangon szólt:

-Ki ad többet a régi hegedűért?

Felmutatta a hangszert és a vonót.

- Ezer dollár, ki ad érte kettőt?

Kétezer dollár! Ki ad hármat?

Háromezer először, háromezer másodszor,

Háromezer harmadszor!

Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:

-Nem értem, mitől ez a hirtelen

Értéknövekedés?

Nem váratott magára a válasz:

- A mester érintésétől.

Sok emberélet, akár a lehangolt húr,

Ütött-kopott, vétkektől szennyes,

Megkaphatja bárki olcsón,

Bizony, mint az avítt hegedűt.

Egy tál lencse, pohár bor,

Perdül a kocka – és sodródik tovább.

Az ára szinte semmi, s kis híján

Koppan már a kalapács.

Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg

Nem érti, mitől a hirtelen változás,

a lélek értékét megezerszerezi.

Pedig egyszerű: a mester érintésétől.