Uram, Jézus Krisztus, megváltó királyom! Kereszthordozásod, szenvedésed és
halálod tanúja szeretnék lenni, ezért Téged szemléllek ma , Nagypénteken,
kereszthalálod napján.
Először a kezeidet nézem.
A te megkötözött,sebzett, átszegezett kezeidet. Milliók kezét látoma te kezedben.
Látom a munkanélküli családapa kezét, aki üres kézzel tér haza és semmit sem
tud adni családjának. Látom a kemény munkától vérző munkáskezeket is.
Látom a katonák fegyvereket tartó kezét, a megsemmisítő, pusztító és ölni
kész kezeket. Látom a koldusok alamizsnát kérő kezét, a gyermekek
segítséget kérő kezét és az éhezők könyöradományért nyúló kezét.
Látom a zsugori ember összeszorított markát. Látom a felindult ember pofont adó kezét.
S látok erőszakos kezeket, melyek megragadnak vagy fellöknek másokat. Látom a
szenvedélybetegek reszkető kezét, amely a cigaretta, az alkohol vagy
a kábítószer után nyúl, s látom a testi betegségben szenvedők elgyengülő kezét.
Látom a halál felé közeledők gyenge, erőtlen, elernyedt kezét. Ugyanakkor más
kezeket is látok a Te kezedben, Uram. Látom az adományt osztó kezet,
a segítséget nyújtó kezet, az elesettet felsegítő kezet. Látom a családapa kenyeret
megtörő kezét. Látom a pap eucharisztiát megtörő kezét. Látom az édesanya beteg
gyermekének homlokára tett kezét, s az anya gyermekét simogató kezét. Látom, amint
a szerelmesek egymás kezét fogják. S látok áldást adó kezeket, keresztet magasba emelő kezeket.
Aztán a lábaidat szemlélem, Uram.
A Te sebzett, vérző, átszegezett lábaidat, amelyek már egyetlen lépést sem
képesek tenni, s amelyekkel már nem kell tovább menned a keresztúton.
S látom azokat is, akik lábbal tiporják mások jogait. Látom azokat, akik sárba
tapossák mások becsületét, s akik földre tiporják a gyengéket. Látom a kedvetlenek,
a kételkedők, a csüggedők és a reményvesztettek lábát, akik már nem képesek újabb
lépést tenni abba az irányba, hogy kijussanak nehéz helyzetükből. Látom a bénák
mozgásképtelen lábát, látom az amputáltak lábának csonkját. Látom a menekültek
lábát, akik kénytelenek elhagyni hazájukat. Látom a menekülő lábakat, amelyek
nem állhatnak meg egy pillanatra sem, s látom üldözőik rohanó lábát is. Látom
a menkülttáborokban és szükségszállásokon évekig tengődők piszkos, sebes lábát.
Látom az úton lévők mindig siető lábait. Látom a félrelépők lábát, akik elhagyják házastársukat.
Látom a rossz úton járók lábát, s azokét, akik már nem képesek megállni a lejtőn.
Látom a tanácstalanok és tétovázók bizonytalan lépteit. S látom a maguk lábán
megállni nem tudó szegényeket is. Ugyanakkor látom a mások segítésére igyekvő
lábakat is. Látom a nehéz munkában helytállók lábát. Látom a házastársakat,
akik megvetik lábukat a sziklán, a biztos ponton a válság napjaiban.
S látom a megtérés útjáró lépők lábát.
És most az arcodat szemlélem, Uram,
amelyre a töviskoszorú okozta sebekből vér patakzik. Arcodban látom az álarcot viselőket,
akik eltakarják igazi arcukat, s elrejtik bűneiket. Látom azok hiú arcát, akik plasztikai
műtéttel igyekeztek arcukat "szebbé" tenni. Látom az arcátlanul hazudozók és
gazemberek arcát is. Látom az arcnélkülieket. Látom a símaszkos betörők arcát. Látom
az arcukat eltakaró randalírozókat, s látom a rohamsisak mögötti rendőrarcokat.
Látom az éhezők beesett arcát, a betegek sovány arcát. De látok örömtől
sugárzó arcokat is, természetes szépségüket megőrző női arcokat és ártatlan
gyermekarcokat. Látom a szerelmesek boldog arcát. Látok egymásra mosolygó arcokat,
s egy irányba, egy cél felé néző arcokat. Uram, a te isteni arcod, amely egykor
véres nyomot hagyott Veronika kendőjén, ma sok ember arcán tükröződik vissza.
S végül a szívedet szemlélem, Uram.
A Te lándzsával átszúrt szívedet. Látom a megcsalt vagy elhagyott
házastársak sebzett szívét. Látom azokat, akiknek egy-egy csalódás
nagy szívfájdalmat okoz. Látom a megkérgesedett szívűeket,
akikben már nincs részvét mások iránt. Látom a felelőtlen szívtiprókat,
s azokat, akik szívtelenül megtagadják a segítséget a rászorulóktól. De látom a szíve
alatt gyermeket hordozó kismamát is. Azokat, akik kitárják szívüket embertársaik felé.
Látom azokat, akik meg szeretnék őrizni szívük tisztaságát és a bűntelen életre törekszenek.
Látok nemes szívű embereket. Látok irgalmas szívűeket, akik mindenkor készek
a megbocsátásra.
Uram, ölelj át minden embert karoddal és vezesd a mi lábainkat,
hogy a te utadon járjunk! Segíts minket, hogy fájdalmas és
dicsőséges arcod vonásait hordozzuk arcunkon!
Uram, ölelj minket a te megváltó szívedre!
(Horváth István Sándor)