Valahol messze szól a zongora.

Bús régi nóta lágyan száll tova.

És mint az álom, mint a sejtelem:

Egy régi érzés meglep hirtelen.

A lelkemen minthogyha átsuhanna

A rétek lelke, az erdők sugalma.

Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,

S besurrant hozzám a tárt ablakon.

Valamit suttog bús akácfalomb.

Távoli dallam halkan egyre zsong.

(Sík Sándor)

Szerző: Tócus  2008.05.30. 22:11 1 komment

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://pitypang3.blog.hu/api/trackback/id/tr486244281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Yume 2008.06.11. 15:44:00

Nagyon szép ez a Sík Sándor idézet. :)
süti beállítások módosítása