Nagy István Attila: Vasárnap...

Ma minden olyan fájdalmas,

az éjszakában lassú nesz motoz,

csupán a lélek friss üzenete:

a virágot bontó büszke mámor forgolódik.

De vajon kell-e más,

mint ami elkövetkezett?

A világra némán hull a hajnal,

s egy árnyék halk lélegzetvétele:

tenyérbe simuló árva homlok.

Szerző: Tócus  2008.08.03. 20:55 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pitypang3.blog.hu/api/trackback/id/tr956244265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása