Levél Neked...

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem,

hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is,

megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt jót,

ami tegnap történt veled. De észrevettem nagyon elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig várnod kellet, 15 percig tétlenül üldögéltél.

Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett telefonhoz rohantál,

és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

Egész nap türelmesen néztelek. Végsősoron azt hittem,

több dolgod volt annál mintsem, hogy szakítani tudnál rám

egy kis időt. Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél.

Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj,

ezért nem hajtottad meg fejed. Mikor három vagy négy asztallal

odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám,

mielőtt enni kezdett. Te nem tetted.

Rendben. De még van idő, és remélem, hogy egyszer majd

fogsz velem beszélni. Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van.

Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét.

Nem tudom, szereted-e a tévét vagy sem, te csak ülsz

és gondolatok nélkül nézed a műsort. Ismét türelmesen vártam,

míg tévézés közben megvacsoráltál, de most sem szoltál hozzám.

Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak,

majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál.

Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni,

hogy én mindig ott vagyok melletted.

Türelmesebb vagyok, mint gondolnád.

Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal.

Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra,

egy imára vagy a szíved hálatelt részére.

Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni.

Nos, te ismét felkelsz és én újra várni, fogok rád a szeretettemmel.

Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt.

Legyen szép napod! Barátod, Isten.