Valahol messze szól a zongora.

Bús régi nóta lágyan száll tova.

És mint az álom, mint a sejtelem:

Egy régi érzés meglep hirtelen.

A lelkemen minthogyha átsuhanna

A rétek lelke, az erdők sugalma.

Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,

S besurrant hozzám a tárt ablakon.

Valamit suttog bús akácfalomb.

Távoli dallam halkan egyre zsong.

(Sík Sándor)

Egy 7 éves kislány idézete:

"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak,

hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd."

Hányféle üvegfal létezik bennünk?

És hánnyal kell megküzdenünk egy életen át?

Hányszor veszíthetünk el valakit?

És hányszor önmagunkat?

(Tisza Kata)