Önös érdekből arra az elhatározásra jutottam, hogy néha-néha

írok majd ilyen bejegyzéseket is.

Persze nagyon örülnék, ha valaki el is olvasná,

de ezek főleg olyan gondolatok lesznek, amiket valahol

olvastam /hallottam/elgondoltam, s nem szeretném elfelejteni őket.

Így hát ezen a módon próbálok meg hadjáratot hirdetni a szétszórtságom,

na meg a nehézkes memóriám ellen:).

***

Először arról a jelenségről szeretnék írni, amikor Istent betesszük

egy kis dobozba ("Hát hogyan lehetne lehetséges ez?").

Görcsösen kapaszkodunk a realitás talajába.

S Isten hiába próbálna segíteni, ha mi nem akarunk

tudomást venni arról, hogy Ő mindenható.

***


"Isten nem épít felhőkarcolókat; az emberek viszont igen...

és magukon viselik az emberi zsenialitás nyomát.

De nem találsz olyan embert, aki csillagot tudna alkotni.

Amikor Isten cselekszik, az olyan,

mint a felhőkarcoló és a csillag közti különbség."
***
Végeztül egy rövid történet:
"Miután Sadrak, Mésak és Abédnegó megtagadták, hogy
a bálványszobrot imádják, bedobták őket a tüzes kemencébe.
Eléggé reménytelenül hangzik, nem?
De nem Isten számára, aki arra szakosodott, hogy véghezvigye
a lehetetlent; Őt nem a "szokásos" jellemzi...
Isten megjutalmazta a héber ifjak hitét azzal, hogy biztonságban
kihozta őket a tűzből. A király maga jelentette ki:
'Áldott legyen...Isten, aki kiszabadította szolgáit, akik benne bíznak...
nincs más isten, aki így meg tud szabadítani!'"
(Dániel 3, 28-29)
/A Mai ige nyomán/

Szerző: Tócus  2009.07.23. 17:12 Szólj hozzá!

Címkék: töpreng

A bejegyzés trackback címe:

https://pitypang3.blog.hu/api/trackback/id/tr306244110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása