Manapság nagy hangsúlyt fektetünk a helytállásra. S igen vannak dolgok, amikkel szembe kell néznünk.De néha elég bátornak kell lennünk ahhoz is, hogy felvegyük a nyúlcipőt. Ha meghalljuk József nevét, sok kép beugorhat. Elég ismert a történet, amely végigkíséri, hogy hogyan lesz a juhpásztorból Egyiptom fő embere. Na de kinek rémlik egy pucéran futó József...? De talán menjünk egy kicsit visszább. József elég jóvágású fiatalember, na meg vele az Úr, szóval minden sikerül neki. Potifár felesége szemet is vet rá: "Hálj velem." Szó, ami szó, nem kertel túl sokat. Érdekes, hogy József nem azt kérdezi, hogy hogyan tehetné ezt Potifár ellen, hanem hogy hogyan tehetné ezt Isten ellen. Aztán spuri. Feltehetjük a kérdést, hogy férfiasan cselekszik-e? Hogy vajon mit szóltak a kinn ácsorgó emberek? Hisz valószínűleg nem mindennapi látvány volt. S talán odakint kiröhögték néhányan, de Isten büszke volt rá. Hisz József inkább megszégyenült a világ előtt, csak hogy Isten előtt ne kelljen szégyenkeznie. S lehet, hogy neked is ezt kell tenned: rohanj el! S lehet, hogy a világ kiröhög érte, de kit érdekel? Ha arra van szükség, Isten büszke lesz a futásodra. S ne nézz hátra, hogy mi marad ott. Mert a Gondoskodás felé kezdtél el futni, s Ő gondoskodni fog. Tudod, csak olyan dolgok maradnak ott, amikre neked nincs szükséged.
/Németh Jani gondolatai alapján /