"Feltámadt."

/Lukács 24,6/

Szerző: Tócus  2009.04.12. 21:25 Szólj hozzá!

"Úgy nőtt fel előttünk, mint hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből.Nem volt sem szép, sem ékes, a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utól a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát . Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan, ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal súlytották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. "Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért."

Ézsaiás körülbelül Krisztus születése előtt 740-680-ban élt.

Szerző: Tócus  2009.04.11. 10:24 Szólj hozzá!


"Istenem, Istenem, miért hagytál el..."
'Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?' (Máté 27, 46)
***
"...az emberek gúnytárgya, s a népek megvetettje."
'Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt...'(Máté 27, 39)
***
"Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
"Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti.""
'Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a
vénekkel egyetemben ezt mondják vala:
"Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani.
Ha Izrael király, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akrja,
mert azt mondta, Isten fia vagyok." ' (Máté 2, 41-43)
***
"Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt."
'Szomjúhozom.' (Ján. 19, 28)
***
"Elosztják maguk köztruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek"
'elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájuk sorsot' (Luk. 23, 34)
***

A Zsoltárok könyve körülbelül Kr. e. 1410-430. között keletkezett.
Szerző: Tócus  2009.04.10. 21:08 Szólj hozzá!

Már egy hete az járt a fejemben, hogy el kéne indulni a keresztúton.Felidézni Jézus útját, s elgondolkodni egy-egy állomásán. Fejben sokat gondolkoztam rajta,de sajnos idáig nem jutottam el. Szerettem volna végigkísérni, ahogy bevonul Jeruzsálembe. Milyen örömmel fogadják az emberek...?! Faágakat és saját köntösüket terítik az útra, amerre jár. S azt kiáltozzák, hogy "áldott, aki az Úr nevében jön" és "Hozsanna a magasságban". De mi változik meg egy pár nap alatt? Hisz Jézus újra elhalad ezen az úton, s mögötte az emberek tömege, akik a halálát kívánják. Szerettem volna leülni Jézus asztalához, hisz mindannyiunkat hív, mikor vacsora közben kezébe veszi a kenyeret, megáldja, megtöri, s így szól:"Vegyétek, ez az én testem -s a kehelynél- Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik." S milyen érzés lett volna látni, mikor Isten fia feláll az asztaltól, leveszi felsőruháját,és sorra megmossa és megtörli a tanítványok lábait? Állni a Getszemáni kertben, s látni Jézus szenvedéseit? Ahogy "szomorúság fogja el, és gyötrődni kezd", ahogy halálfélelem támad a szívében; mikor "verejtéke, mint megannyi vércsepp hull a földre", hisz tudta, mi fog következni. És annyi mindenen kellene még elgondolkodni. Annyi-annyi állomás, seb, zuhanás, szégyen, megvetettség, fájdalom. S a másik oldalon a szeretet útja, amely egészen a kersztig visz.
Szerző: Tócus  2009.04.10. 19:56 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása