Goethe: Vándor éji dala

Immár minden bércet

Csend ül,

Halk lomb, alig érzed,

Lendül: Sohajt az éj.

Már búvik a berki madárka,

Te is nemsokára

Nyugszol, ne félj...

Karácsony. Ahogy közeledett. - Mikor elkezdtünk angyalkázni. Azon töröd a fejed, mit rejthetnél el a másik számára, és észre sem veszed, hogy rád is vár egy pici csomag. A róráté utáni zsíroskenyérben és forró teában. A dermesztő hidegben, mikor manónak érezheted magad, miközben a csomagok kézről kézre járnak, hogy Balázs atyi reggel indulhasson vele a felvidéki gyerekekhez. Szószos kari, ahogy a 4 adventi gyertya lassan meggyullad, és az ajándékok a tehetségesebbnél tehetségesebb verse alapján megtalálják tulajdonosukat:). Amikor mész az egyetemen, s egyszercsak eltalál egy hógolyó:). Amikor az ünnepi beszéd lényege a hálaadás, hogy mind az öten otthon lehetünk. Együtt. Karácsony.Amit kaptam.- ()"Történjék velem a te beszéded szerint." (Luk1,38) Mit érezhetett Mária, mikor beszélt az angyallal, s azután? Milyen könnyű volt elfogadnia Isten akaratát? A fia a világ megváltója lesz. Nem lehetett könnyű feldolgozni, hogy Isten fia az ő fia is. Megküzdnie a felelősééggel. A kétségekkel. Képes ő erre egyáltalán? Tuti nem a válasz. De nagyon erős hite lehetett. Isten majd besegít. Aztán az emberi oldal. Vajon Józsefre nem gondolt? Biztos nagyon szerette. Biztos rengeteg álma volt. Vele. És az egyátalán nem volt kézenfekvő, hogy József mellette marad. Elvárható ez egy ilyen helyzetben, egy olyan világban? De talán Isten miatt el tudta volna engedni. Pedig szerintem József volt számára a legfontosabb...Szeretném Máriával mondani:"Történjék velem a te beszéded szerint." ()"...és az Ige testté lőn."(Ján1, 14) A másik gondolat bizalom. Ahogy Jézus viszonyult Istenhez, valahogy természetesnek vettem. Valami olyasmi voltennem, hogy azért mégiscsak könnyű úgy rábíznia magát Istenre, hogy Ő Isten fia. De vajon menyire könnyű ránk, emberekre bíznia magát? A mindenható Isten emberré lett. Egy édesanya karjaiban sírt fel. Egy édesapa küzdött meg a mindennapi ételükért. A szülei védelmező karjaira szorult. A mindentudás Istene emberektől tanulta meg az első szavakat,hogy hogyan kell mosolyogni, az ő kezeik tartották meg első lépéseikor, nehogy a földre rogyjon. "Mennyire nagy az Isten, ha merte ennyire kiszolgáltatni magát? Mennyire szeret minket, mennyire megbízik az emberben, mennyire egyesült a mi emberi természetünkkel..." /Barsi Balázs/ Talán mégsem volt olyan könnyű.dott ünnepeket!

Ha egy angyal leszállna az égből,

hogy megnézze a földet, és e forgalmas téren,

az ablakfüggöny mögé rejtve szárnyait, kitekintene,

ő is csak ezt mondhatná: "Furcsa világ."

/Cocteau/