"Kicsit maradj csendben, ha van rá módod, menj ki a természetbe, próbálj örvendeni annak, aki, ami körülötted van!¤Tölts magadnak egy pohár vizet,s gondolj arra, hogy a földből jön- Isten ajándéka. Abból a sáros földből, amlyből mi is vétettünk. Igyál, oltsd a szomjadat. Gondolj arra, hgy milyen csodálatos, ahogy természeted megújul a vízből, napfényből. Falj hozzá kenyeret, nyugodtan, csendesen rágd össze, érezd, hogy a a szád megtelik "élettel". Élvezd az ízét, s gondold el, hogyan született a gabonaszem, miként jött ki a földből, ingott a szélben, hogyan lett belőle kenyér-Isten ajádéka.¤Nézd meg a saját kezedet s örvendj annak, hogy van kezed! Teljen el szíved hálával, örömmel, fénnyel és mondd, hogy Uram, köszönöm neked mindezt! Köszönöm, hogy vagy, hogy ilyen egyszerű vagy, közönöm, hogy vagyok, köszönöm minden szép ajándékodat!¤Legyen benned szent kíváncsiság, bontsd ki a karácsonyfa alatt levő csomagjaidat. Lehet, hogy ott élsz valaki mellett, akit Isten ajándékul szánt neked, de te még nem fedezted fel őt a magad számára.¤Ha esketek, azt szoktam mondani a vőlegénynek, hogy Isten téged annyira szeretett, hogy megteremtett egy leányt, tizennyolc-húsz évig nevelte és most ajándékba adja neked. A te feleséged, öleld át, szeresd! És fordítva is igaz, hogy Isten annyira szerette a melletted álló leányt, hogy téged megteremtett neki; legyen valaki, aki által megsimogathatja őt. Ezen is el kell gondolkozni.¤Isten általam akar megsimogatni egy gyermeket, általam akarja szebbé tenni a földet, általam akarja boldogabbá tenni az embereket. Én, te- Isten munkatársai, szőlőmunkásai vagyun, lehetünk.¤Adná Isten, hogy ez bennünket boldoggá tegyen. /Böjte Csaba/