Nem megy együttérezni. Vagy talán érezni sem. Milyen az, amikor beleremeg a belsőd?

***

A hajléktalan bácsi az életéről mesélt. A könnycseppek lassan elkezdtek legördülni szemeiből.

***

A Terror Házában egy őszi beszélgetés jutott eszembe. Fiatal volt, és soha nem gondolta volna, hogy lesz ötvenhat vagy a háború. Ahogy peregtek a régi felvételek, egy kicsit akartam, hogy nekem is fájjanak. 1944, náci megszállás. Milyen lázban égtek azok az emberek? Olyan öröm volt annyiuk arcán. A kisfiú, ahogy emeli jobb kezét. De az a mozdulat annyira nem illik hozzá, annyira felnőttes, mit tudhatott ő még Hitlerről? Aztán a család, akik még a haldokló nagypapát is kihozták hordágyon, alig tudott magáról, de a fiatalok lelkesen emelték az ő jobb kezét is. Az orosz megszállás. Egy aldebrei néni mesélte, hogy mikor jöttek, ők korommal kenték be az arcukat, s a kazlakban bújtak el. Itt fülhallgatón keresztül hallgattam. Egy női hang mesélt emlékéről. Sirt a kislány, a feje vérzett. Az anyukája annyit mondott, hogy végigmentek rajta az oroszok. Először nem értette, hogy hogy, tankokkal? Egy másik: a férj megpróbálta megvédeni feleségét, egyszerüen lelőtték. A koncentrációs táborok. "...de bizon nem jött haza soha többet. Soha többet." 8 gyermekkel egyedül maradt. Mama mesélte dédipapáról, hogy hazatért a Szovjetunióból, de azokról az évekről soha nem beszélt. 700.000 embert vittek el, s 300.000en soha nem tértek haza. 15-72 éves korig. 10-14 óra munka, napi 400g kenyér és akár -42°. Nem tudom elképzelni, mit érezhettek. Mind borzalmas. Elszakadni. Hogy történhetett meg? friss házasok, és az egész nem ér, mert az álmaik megvalósitásának ideje kellett volna, hogy következzen. Volt egy fal a bűnösökről. Embereket kivégeztek. Megkinoztak. Kerestem a szemükben a gonoszságot. Annyiuknál semmit sem találtam. Hogyan kerültek ők oda? Mi tette őket gyilkosokká? 56-os terem. Bicigli, kabát, zászló. Volt egy pici zug, ahol életnagyságban peregtek a mozgóképek. Ott elképzelhetetlen volt, hogy azokból az emberekből bárkit is lelőhetnek. Annyira fiatalok voltak. Végül a könnyek terme...

https://www.youtube.com/watch?v=OURBjU3EeFM&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=ShfgEqRUA40&feature=related

Szerző: Tócus  2010.02.12. 21:30 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://pitypang3.blog.hu/api/trackback/id/tr16244041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása