"Nekem nagy élmény volt, amikor Húsvét másodnapján
elmentem a nyomornegyedbe, és megálltam egy fogatlan
öreg néni mellett és megkérdeztem, hogy meg szabad-e
locsolni a nénit? Rám nézett, és nézett a háta mögé, hogy
vajon kinek mondom. Szelíden megkérdeztem, „hogy
virágszál nem száradozik, nem kókadozik.” Elpirult a
fogatlan arca, és lányos szerénységgel bevallotta, hogy ő
már régen kókadozik. Akkor egy kicsi locsolás nem árt, és
örömmel, kacagva meglocsoltuk az otthonból velem jött
gyerekekkel. Ő eltűnt és egy csodaszép piros almát
varázsolt elő a rongyai közül.
Ez az alma sokáig ott ragyogott az íróasztalomon."
(Böjte Csaba)
Ez az alma sokáig ott ragyogott az íróasztalomon."
(Böjte Csaba)
