"A testvérnek szemébe néztem csendesen
És szóltam: - Emberek élnek, s arcukon árnyék remeg,
S az út szélén kinyújtják lankadt karjukat.
Megfogni csendben egy kinyújtott bús kezet:
Van-e szebb, testvér, van-e szebb?
Hervadt szemekben néha néma könny rezeg,
S az úton sokszor gyermekek sóhajtanak.
Szívben maradt szók néma nyelvén érteni:
Van-e szebb, testvér, van-e szebb?"