és hát állat volt:). Egy kicsit a bizalom meséje.
Pizsi elindul, hogy megkeresse a fiát, Némót, akit a búvárok kifogtak.
Az útra kap egy társat, Cenillát, aki egy kicsit flúgos:),
ill egyszercsak elfelejt dolgokat.
¤¤¤
-Várj csak, cimbora, villog a vészjelzőm, valami azt súgja,
-Körülnéztél te egyáltalán? Olyan nagyon kihalt itt minden....
-Bocsi, de tényleg, tényleg keresztül kéne úsznunk.
-Én tényleg lezárom a vitát, fölötte megyünk.
-Kérlek, bízz bennem.
-Benned?
-Igen, ahogy a barátok szoktak.
-Odanézz! Hé, elnézést!
- Cenilla, Cenilla! Jó, most én gondolok. Egy nagy sötét halra gondoltam, akit nem ismerünk.
És tudod, hogy mit szokottt csinálni a nagy hal a kis hallal?
_Mért ennyire bizalmatlanok a férfiak?
-Hagyjuk ezt a feminista dumát. Mit szeretnél, évődni vagy evődni?
-Le akarsz lépni!?
-Nanáhogy.
-Gratulálok. És mért várod, hogy segítsen, ha szóba sem állsz vele? Hmmm?
-Cenilla, te egyszerűen fel sem fogod...
-Ugyan. Bízd csak rám.
¤
-Bármi történhet vele, pedig megígértem neki, hogy nem hagyom.
-Hmmm. Elég furcsa ígéret.
-Mert?
-Hát, ha nem hagyod, hogy bármi történjen vele, akkor semmi sem történik vele. Az pedig marha unalmas.
¤
-Azt mondja, hogy már most elenged minket. Minden a legnagyobb rendben lesz.
-Honnan tudod? Mért vagy biztos benne, hogy nem eshet bajunk?
-Nem vagyok. (ahhoz, hogy kijussanak, el kell engedniük a cet nyelvét,
mint ahogy a hajó sem maradhat örökké a parton)
