Nagy fekete lepel. S te olyan kicsi vagy, olyan könnyen beborít. De nem vagy egyedül. Emmánuel:). Ő nem csak hatalmas, hanem a világ világossága is. S a sötétben az árnyak néha sokkal hatalmasabbnak tűnnek, mnt amilyenek valójban. ¤ torony. falak. páncél. Olyan szavak, amiket mostanában nem nagyon szeretek. De ha csak egy másik perspektívából kellene nézni a dolgokat? Képzeld csak el: otthon. Temészetes, hogy az ember nem kezd el várfalakat építeni, s nem vesz páncélt, mielőtt bebújna az ágyba. hisz bztonságban ézi magát. És Istennél? ¤ "Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.... Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak."(Zsolt.91)

"Malacka – kedves, félénk Állat – már jókor reggel befejezte a Tilosazá… tábla körüli sepregetést, aztán egészségügyi sétára indult. A Százholdas Pagony felé járt, amikor a bozótosban, az Erdő szélén valami Szörnyű Nagyot látott mozgolódni, és ezzel egy időben borzasztó trombitálás vert riadót kis szívében. „Jaj, mi ez?” – kiáltott föl Malacka, és egy fa törzse mögé menekült. „Jaj!” – visszhangozta a Szörnyű Nagy, és egy másik fatörzs védelmébe ugrott. Mármost Malacka, amint szíve vad dobogása kissé lelassult, és visszanyerte lélekjelenlétét, rájött, hogy az idők végeztéig mégse bújhatnak így kettesben, hát odaszólt a Szörnyű Nagynak: „Te félsz, tőlem?” A fatörzs mögül érkezett a válasz: „Én nem, Te félsz tőlem, én csak…” „Na, jó” – mondta Malacka kis gondolkodás után – „akkor állj, és mondd, ki vagy?” „Nem úgy! Állj te, s mondd te, hogy ki vagy?” – hangzott a fatörzsmögüli válasz. „Malacka vagyok.” – mondta Malacka. „Elefánt vagyok.” – mondta a Szörnyű Nagy. „Elefánt?” – álmélkodott el Malacka –. „ De ekkora? No jó, tudod mit? bújjunk elő egyszerre!” Mindketten leváltak hát a fatörzsről, alaposan megszemlélték egymást, aztán Malacka, mint aki felismerésre jutott, megjegyezte: „Megállapítom, hogy te tényleg Elefánt vagy...."