"S van itt egy álmom:különösen szép,
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép,
és megfogadja két tévelygő kezem,
lecsókolja,két könnyező szemem…
Valaki majd az életembe lép,
aki százszór több,mint az életem.
Van itt egy álmom:különösen szép,
és különösen,mégis fáj nekem…
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak,én és valaki,
...és akiről még tudnom sem szabad:
Bár jobban szeretem, mint magamat."
(Wass Albert)
¤¤¤ Beszélgetés. ¤ Hanna nagyon vágyott egy gyermekre. De az évek teltek... ¤ Mi az én életemnek az alapja? ¤ Rémisztő tud lenni a kérdés: '...és ha az Úr nem ad családot?' Őszintén, mi erre a válaszom? Szívből tudom azt mondani, hogy szeretlek, Uram, életem a kezedbe teszem? ¤ Aztán továbbmentünk: '...és ha az Úr elveszi?' Hisz ott van Lót vagy Jób. vagy csak a múlt század. Valahogy gondolatban sokszor visszatérek. Fiatal házasok, s annyi-annyi közös terv és remény. És nem volt idejük... Gyertyát gyújtunk a temetőben. A néni majd 90 évet kapott ajándékba, s a szemem a mellette álló névre téved: meghalt 1944. ¤ Furcsa megérezni, hogy nem áll minden a hatalmunkban. Hogy mennyire picik vagyunk. hogy az egész életünk olyan mint a "pára"...s nemcsak az enyém, hanem a szeretteimé is. S egyszerűen nem vagyok képes megvédeni őket, és nem is leszek. Mert az Úr nem így akarta. ¤ Bizalom:). ¤ "Nincs olyan szikla, mint Istenünk." Hanna (Sám2,2). ¤¤¤ Krisztus az alap? Ha minden más összedől, mi marad? Szeretném, ha szívből tudnám mondani: 'Az én életem Krisztuson nyugszik. Ami ezen kívül, az mind áldás.' :)
