"Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan, mint a többi ember.

Hetente kétszer böjtölök, és mindenemből beadom a tizedet..."

¤¤¤

"...távolabb állt, még a szemét sem emelte fel az égre.

Szomorúságában a mellét verte, és így imádkozott:

'Istenem, könyörülj rajtam, bűnösön!'"

(Lk 18, 9-13)

Kegyelem: bűnbocsánat. akkor tudom megérteni, ha tudom a bűn súlyát... Egy atya mesélte, hogy egy pár évvel ezelőtt még óriási sorok kígyóztak a gyóntatószék előtt. Tudták az emberek, hogy mi az, amikor letehetik a bűnt, amikor a Jóistennél irgalmat talál az ember... De ma már nem kell sietnie, nyugodtan megihatja a reggeli kávéját, mert a gyónatószékek üresek. S valahol olyan szomorú ez a kép... Miért nem érezzük a bűn nyomasztó súlyát? Mért lettünk érzéketlenek? S miért nem vágyva vágyunk arra, hogy irgalomért könyörögjünk...?