"Hogy megérthessem az embereket, meg kell

próbálnom meghallani azt, amit nem mondanak,

amit nem képesek kimondani."

Az is mekkora feladat, hogy azt meghalljam, amit mondanak.

***

Önelemzés. "Van értelme felgöngyölni a dolgokat"-mondta.

Na de minek? Működnek a dolgok. Minek szétszerelni? ...

"A fejlődés tipikusan rombolással indul. Ha épiteni szeretnél,  fontos visszabontani. Megingatni."...

Miben hiszel? Miért hiszel benne? Mi az, hogy igazság? ...

"Hagyni azt, hogy meggyőzzön Isten, még ha

homlokegyenest más is."

Nosza, vedd a batyud, indulj. keresd meg. göngyöld fel.

 

Szerző: Tócus  2010.02.13. 21:00 Szólj hozzá!

"Született 1921-ben,

meghalt 1978-ban.

Élt 4 évet."

Szerző: Tócus  2010.02.13. 20:11 Szólj hozzá!


Nem megy együttérezni. Vagy talán érezni sem. Milyen az, amikor beleremeg a belsőd?

***

A hajléktalan bácsi az életéről mesélt. A könnycseppek lassan elkezdtek legördülni szemeiből.

***

A Terror Házában egy őszi beszélgetés jutott eszembe. Fiatal volt, és soha nem gondolta volna, hogy lesz ötvenhat vagy a háború. Ahogy peregtek a régi felvételek, egy kicsit akartam, hogy nekem is fájjanak. 1944, náci megszállás. Milyen lázban égtek azok az emberek? Olyan öröm volt annyiuk arcán. A kisfiú, ahogy emeli jobb kezét. De az a mozdulat annyira nem illik hozzá, annyira felnőttes, mit tudhatott ő még Hitlerről? Aztán a család, akik még a haldokló nagypapát is kihozták hordágyon, alig tudott magáról, de a fiatalok lelkesen emelték az ő jobb kezét is. Az orosz megszállás. Egy aldebrei néni mesélte, hogy mikor jöttek, ők korommal kenték be az arcukat, s a kazlakban bújtak el. Itt fülhallgatón keresztül hallgattam. Egy női hang mesélt emlékéről. Sirt a kislány, a feje vérzett. Az anyukája annyit mondott, hogy végigmentek rajta az oroszok. Először nem értette, hogy hogy, tankokkal? Egy másik: a férj megpróbálta megvédeni feleségét, egyszerüen lelőtték. A koncentrációs táborok. "...de bizon nem jött haza soha többet. Soha többet." 8 gyermekkel egyedül maradt. Mama mesélte dédipapáról, hogy hazatért a Szovjetunióból, de azokról az évekről soha nem beszélt. 700.000 embert vittek el, s 300.000en soha nem tértek haza. 15-72 éves korig. 10-14 óra munka, napi 400g kenyér és akár -42°. Nem tudom elképzelni, mit érezhettek. Mind borzalmas. Elszakadni. Hogy történhetett meg? friss házasok, és az egész nem ér, mert az álmaik megvalósitásának ideje kellett volna, hogy következzen. Volt egy fal a bűnösökről. Embereket kivégeztek. Megkinoztak. Kerestem a szemükben a gonoszságot. Annyiuknál semmit sem találtam. Hogyan kerültek ők oda? Mi tette őket gyilkosokká? 56-os terem. Bicigli, kabát, zászló. Volt egy pici zug, ahol életnagyságban peregtek a mozgóképek. Ott elképzelhetetlen volt, hogy azokból az emberekből bárkit is lelőhetnek. Annyira fiatalok voltak. Végül a könnyek terme...

https://www.youtube.com/watch?v=OURBjU3EeFM&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=ShfgEqRUA40&feature=related

Szerző: Tócus  2010.02.12. 21:30 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása