Ez talán életem egyik legunalmasabb bejegyzése lesz:). ¤ Lekéstem a vonatot Piliscsabára, mert lekéstem a villamost, mert későn indultam el tesóméktól, mert nem vette fel a telefont s így nem tudtam, hogy a kulcsot otthagyhatom-e a postaládájukban vagy várjam meg őket. × Levelezős hétvége volt, s ez azt jelenti, hogy vasárnap délig suliban vagyok, de az utolsó óráról elléceltem, mert kiselőadást kellett írni. s mindeddig még mehetett volna a szokott kerékvágásban: délután tanulgatok, este gyüli, s reggel irány a suli. De csoporttársam, akivel közösen kellett volna a 45 perces kiselőadást tartani beteg lett, s akkor olvastam tnő e-mailját, hogy nem tudnám-e az ő részét is bevállalni. de hiába volt meg pendrivon a fele anyag, a fenti gép nem nyitotta meg a fájlt, B-terv: tesóm laptopja, de a töltője felmondta a szolgálatot. na akkor irány a koli. de akkor hogy adom vissza a kulcsokat? tesóm nem veszi fel a telót. (na jó, akkor a köv. vonat marad...) pár perc múlva mégis csörög a telefonom: 'oksa, nyugodtan hagyjam ott a kulcsot'. aztán a nap dilemmája: 20 perc van a vonat indulásáig, majd lehetetlen elérni, 10 mp hezitálás, aztán na jó uzsgyi, lépjünk már ki hitben:). × Kb. 10 másodperccel késtem le a villamost,s így lekéstem a vonatot... × S mindezt azért, hogy átsegítsem a nénit az úton:). × Már kezdtem újraértékelni az életem:) (tudom, nem nagy tragédia lekésni a vonatot, csak azt hittem, hogy most sietnem kell), mikor meglátok egy nénit. már a második embert próbálta halkan megkérni, hogy segítse már át az úton, mert nem lát, de mindenki sietett, s meg sem hallották. kb 2 perc volt az életemből: belémkarolt s átsétáltunk:). ¤ S visszatekintve ez akkora élmény volt:). Isten vezetése. 'Vajon melyik utat kellene választani? mi legyek, ha 'nagy' leszek? vajon jó helyen vagyok...? vaniliás vagy puncsos fagyit kérjek?' mikor kicsit elveszettnek érzi magát az ember a nagyvilágban... gimi negyedik évében megpróbáltam egy rakat bibliai verset összegyűjteni Isten vezetéséről, s egy kicsit belekapaszkodni a zsoltárokba vagy éppen a jó pásztorba. hogy nem csak úgy sodródunk. hogy Isten fogja a kezünket, s vezet. hogy nem véletlenül történnek a dolgok. Sőt, annyira nem, hogy még a hajunk számát is számon tartja:). vagy például azt, hogy egy néni át szeretne kelni az úton:). (ui: másnap kiderült, hogy a lány mégis meg tudja tartani a részét:))