"Az embersorsok mind külön forognak,
színes ködök közt külön csillagokként,
s ha egy nekimegy a halál-horognak:
a többi nem sír, nem szól, nem szorong...
Jó volna egy titkos, aranyló szállal
az összes szíveket gyöngysorba fűzni
(ezeregyéji testvér-holdsugárral)
s keringeni, mint a játszó gyermekek:
kik kéz a kézben köbe-körbe járnak,
s ha egynek köztük véres lett a lába:
megáll az ének, játék, mind megállnak,
mert mind megérzi, hogyha egy beteg..."
(Mécs László: Holdas ég alatt, részlet)