"Be szép: pálmák napja holnap

s e vén legenda megderül:

Tán kerül

Ezután is szamaras ember

Másokért küzdő szerelemmel."

"Van-e olyan szép a messzeség,

hogy ne legyen az túl nagy veszteség?"

"...önmagamba zártan, magam foglyaként.¤Uram, hallod-e szómat? Szabadíts meg szívemtől, amelyet duzzadásig feszít a szeretet,- de amikor úgy vélem, hogy már határtalanul izzik bennem a szeretet lángja, akkor veszem észre tehetetlen dühvel, hogy másokon át is csak önmagamat szeretem..Szabadíts meg az eszmétől, amely megmámorosodott önmagamtól, egyéni ötleteimtől, új meglátásaimtól, és nem tud párbeszédbe kezdeni senkivel, mert csak a saját hangjára figyel.¤ Minden... fénytelennek látszik...Mert önmagamon által igazán semmit sem láthatok meg.¤ De még nem szabadulhatok, Uram, mert szeretem, s egyben gyűlölöm börtönömet, mert önmagam börtöne vagyok... ¤ Uram, hallod-e szómat? Mutasd meg házam kapuját, fogj kézen, tárd ki a két szárnyat. ¤¤¤ Meghallottam kiáltásodat, Gyermekem, és szánlak szívemből. Már olyan régóta lesem lezárt zsaluidat, nyisd ki, tárd ki azokat: a Fényem majd megvilágosít. Már olyan régóta állok tehetetlen, lelakatolt ajtajaid előtt. Nyisd ki azokat, s ott találsz a küszöbén. Várlak és a többiek is várnak, de neked kell ajtót nyitnod; ki kell lépned házad küszöbén. Miért akarsz önmagad foglya maradni? Szabad vagy! Nem Én zártam rád az ajtót, így nem is nyithatom azt ki... Te tartod egyre bereteszelve még mindig..." (Michel Quoist: Itt vagyok, Uram!,Szabadíts meg, Uram, önmagamtól)

¤¤¤

"A beszéd Isten adománya, amelyről egyszer számot kell adnunk. A beszéd által érintkezik a lélek egy másik lélekkel; általa ismernek meg bennünket az emberek. Nincs jogunk tehát hallgatásba burkolóznunk, de azt se feledjük, hogy minden kimondott szónak súlya van és Isten színe előtt élve-járva, mérlegelnünk kell minden kiejtett szavunkat.(Mt12, 36-37) ¤Felszólaltam, Uram,- és dühödt vagyok. Bőszült vagyok, mert sokat ágáltam, kézzel, hanggal erősködtem. Egész bensőmet szavakba öntöttem, mondatokba fontam. És attól tartok mégis, hogy a lényeg elveszett. Mert a lényeg, Uram, nincs a hatalmamban és a szavak túl szűkreszabottak ahhoz, hogy magukba zárják azt.¤ Felszólaltam, Uram, - és nyugtalan vagyok. Félek beszélni, mert súlyos ügy ez; komoly ügy, bizony, másokat megzavarni nyugalmukban; otthonukból a küszöbre csalni őket, hogy mozdulatlanul álljanak meg ajtajaik előtt. Felelőséggel jár hosszú tárt karokkal, feszült szívvel visszatartani őket, amint fényt koldulnak, avagy némi bátorságot ahhoz, hogy tetteikben tovább éljenek. Jaj, ha üres kézzel bocsátanám el őket, Uram! * És mégis: beszélnem kell! Néhány eszetndőre nékem adtad a szót, élnem kell jogommal. A lelkemmel másoknak tartozom; ajkam szélén várnak a szavak, hogy hosszú, szoros sorba fűződve átnyújtahssák azt. Mert a lelkem nem fedheti fel magát, csak a szavak által. Apró kicsi testébe zártan mit sem tudunk a kisbabáról.De az egész család diadalmas ünnepre készül, amint a kiejtett egyes szavak, képzett mondatok útján lelkünk előtt nyiladozik, bomladozik a lelke.¤ Nagy kegyelem a szó, Uram, és éppen ezért nincs jogom hallgatni gőgből, gyávaságból, hanyagságból vagy az áldozattól való félelemből. A többieknek- a másoknak- joguk van szómhoz, joguk a lelkemhez. A Te üzenetedet kell tovább adnom. Amit senki más nem mondhat el nekik, csak én, Uram...Nem állhatok félre gyáván. És csak igaz igéket ejthetnek ki majd ajkaim.Mert visszaélnék a bizalmával annak, akinek minden figyelmét lekötöttem, s a szavak külső kérge alatt nem adnám át neki lelkem őszinte igazát. Legyenek élők a szavak...Minden kiejtett szóm Istent hirdesse mindenütt! Mert az ajkak, amelyeket adtál, csak azért léteznek, hogy lelkem titkáról tanúságot tegyenek, Uram. És a lelkem ismer Téged, hiszen Téged ölel át, Istenem.¤ Bocsáss meg, Uram, hogy ilyen gyatrán szóltam. Bocsáss meg, ha gyakran hiába beszéltem. Bocsásd meg minden napomat, amikor a nyelvem meggyaláztam üres szavakkal, hamis szavakkal, gyáva szavakkal, olyan szavakkal, melyekben nem volt számodra hely. Légy az erősségem, ha nyilvános ülésen szót kell majd kérnem, vitába kell szállnom- vagy csak párbeszédbe fognom egyik testvéremmel. Főképpen pedig add meg, Uram, hogy elvetett mag legyen szavam." (Michel Quoist)

"A valódi élet találkozás az én és egy másik között,

és a másikon keresztül válunk valamennyien én-né.

Azokon a találkozásokon keresztül,amikor megnyílunk egymás előtt."

(Martin Buber)

¤¤¤

"Minden ember a saját személyes élményvilágában él.

Soha nem tudhatom meg teljesen és tökéletesen,

hogy miként tapasztalja meg valaki más a tűszúrást

vagy a bukást a vizsgán."(Hans Goller)