"Amikor életemben először a szegénységgel kacérkodtam, vágytam megízlelni a belőle fakadó szbadságot. Somlyón láttam egy utcaseprőt, aki végezte a dolgát, odamentem hozzá, adtam neki egy kis pénzt, hogy igyon meg egy pohár forralt bort a közeli kocsmában, addig én helyette seprem az utcát. Nézett rám, de amikor látta, hogya akkora összeget adtam neki, ami többet ért, mint a seprűje, akkor minden további nélkül elment. Több mint egy óráig kortyolgatta az itókáját, miközben nagy lendülettel, szorgosan sepertem a száraz faleveleket és a mocskot az út szélén a hideg októberi szélben. Régi ismerősök vigyorogtak rám, de én hihetetlen szabadságot éltem át. Úgy éreztem, hogy nem köt az emberek előítélete, nem köt a jó modor, semmi az égvilágon, szabadon azt tehetem, amit akarok, és dalolva, kacagva végeztem ezt a nagyszerű munkát." ¤ "Ezt az örömet újra és újra megtapasztalom, mert itt-ott egy-egy koldussal ma is beülök egy kávéra, még Budapesten is, rendelek neki is, magamnak is, és ha ismerőssel találkozom: "Dicsértessék a Jézus Krisztus, Csaba testvér, jaj de jó, szeretnék valamit kérdezni!", akkor azt mondom: "Most elfoglalt vagyok, majd később beszélgetünk." Vannak, akik értetlenkednek, hogy ezzel az emberrel nem elfoglaltság beszélgetni, de én úgy gondolom, ha ezért az emberért Jézus Krisztus meghalt a kereszten, akkor miért ne tudnék vele egy kávét meginni? Lehet, hogy másoknak őrültségnek tűnik, de én úgy élem meg, mint egy hatalmas szabadságot."(Böjte Csaba)
2012.02.09. 15:26
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://pitypang3.blog.hu/api/trackback/id/tr966243803
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.